"monster_hunter_world.vdata"
{
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1000_RadiantCreeps_LocFieldNotes"		"Amikor először találkoztam Fruggal, a barbárral, egy erdei tisztáson ült egy sziklán, néhány fájdalmasnak tűnő kard ejtette sebet kötözve. Mellette néhány lény teste hevert, amelyek mintha fából lettek volna. Vagy aprított fából, miután Frug végzett velük.

<br/><br/>Miután bemutatkoztam, Frug elmagyarázta, hogy hős szeretne lenni. Azt mondta, én lehetek az első, aki ír a tetteiről, kezdve az imént vívott és megnyert csata utóhatásaival.

<br/><br/>– Amikor hős akarsz lenni, ezek a fickók jók a gyakorlásra – morogja a barbár. – Még az igazi hősök is élesítik rajtuk a pengéjüket.

<br/><br/>– És ez a legjobb benne – teszi hozzá, mielőtt lehajol, és megfosztja az érméiktől az általa elintézett holttesteket.

<br/><br/>Rámutatok, hogy az áldozatok lemészárlása és holttestük kifosztása nem tűnik valami hősiesnek. Frug megvakarja az állát, és összevonja a szemöldökét.

<br/><br/>– Minden hős csinálja – mondja, bár úgy tűnik, nincs meggyőződve a saját szavairól. – Ha minden hős csinálja, akkor nem lehet rossz. Nem igaz?

<br/><br/>Ezzel ismét felmordul, felkapja nehéz fejszéjét, és eltrappol az erdőbe."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1000_RadiantCreeps_LocNonHeroName"		"Radiant creep"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1001_DireCreeps_LocFieldNotes"		"A Vadkan Fejében vagyok, egy kis kocsmában Hauptstadtban, amikor Frug, a barbár belép. A hóna alatt egy fej látható, amin mintha egy csontból készült maszk volna.

<br/><br/>– IDE beengednek ezzel? – kérdezi dühösen a csapostól. – Mert minden átkozott hősbárban azt mondják, hogy ez nem elég.

<br/><br/>A csapos óvatosan közli Fruggal, hogy nyugodtan leülhet, ahová csak akar. Miután a barbár vesz egy sört, és nehézkesen leül egy kis asztalhoz, úgy döntök, megkockáztatok egy újabb találkozót.

<br/><br/>– Ó, te vagy az! – mondja. – Hát, gondolkodtam azon, amit mondtál, és úgy döntöttem, hogy nem megyek több fafajzatot ölni. Hacsak nem ők kezdenek ki velem.

<br/><br/>— Most már csak ezekre megyek.

<br/><br/>Büszkén elvigyorodik, és a maszkos koponyára mutat, amit a bárba hozott. Mind a maszk, mind a seb, ahol Frug lefejezte azt az izét, hátborzongató látvány.

<br/><br/>– És pénzük is van – mosolyog Frug.

<br/><br/>Rámutatok, hogy <i>másfajta</i> lények megölése és az <i>ő</i> hullájuk kifosztása nem hatalmas javulás a korábbi viselkedéséhez képest.

<br/><br/>– Van, akinek egyszerűen semmi sem elég jó! – kiáltja a barbár. – Hagyj magamra az italommal!

<br/><br/>Azt teszem. Ki tudja, mit tenne Frug az erszényemben lévő érmékért."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1001_DireCreeps_LocNonHeroName"		"Dire creep"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1002_Courier_LocFieldNotes"		"Daz Cardle a Cardle Futárszaporítójának számos jól karbantartott mezőjén legelő több száz apró, szívós teherhordó szamár valamelyike által hátrahagyott trágyát lapátolja. Felfigyel érkezésemre, a lapátjára támaszkodik, és megtörli a homlokát.

<br/><br/>– Futárt keres? – kérdezi. – Az ügyfeleim általában jóval nagyobbak magánál.

<br/><br/>Azt mondom neki, hogy csak az üzletéről akarok kérdezni, és örömmel beleegyezik a beszélgetésbe, feltéve, hogy felkapok egy szabad lapátot, és segítek a munkában.

<br/><br/>– Az én futáraim mindig keresettek – mondja a büszkeségtől ragyogva két nagy lapát között. – Az a szerencsém, hogy el sem hinné, milyen szaporák.

<br/><br/>Elmondja, hogy van ügyfele, aki egy nap többször is visszajön. Sikerét annak a két szabálynak tulajdonítja, amelyeket sosem szeg meg: gondoskodj róla, hogy a teherhordóid erősek és egészségesek legyenek, és sose kérdezd, mire fogja használni azokat a vevő.

<br/><br/>Megsimogat egy futárt, és megeteti egy morzsával a zsebéből. Látni való, hogy törődik velük. Nem teszek említést arról, mi történhet velük, miután eladta őket."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1002_Courier_LocNonHeroName"		"Futár"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1003_Tormentor_LocFieldNotes"		"– Furcsa, úgy-e? – kérdezte Gren a napfénybe hunyorogva az óriási leláncolt doboz felé, ami valahogy mégis egy közeli hegygerinc fölött lebegett. – Csakúgy felbukkant egy nap. Fogalmam sincs, ki tette oda, vagy miért.

<br/><br/>A doboz valóban furcsa volt. Magasan lebegett a levegőben, világított, homályos kör vette körül. Gren falujának gazdálkodóit zavarba hozta a megjelenése. Majd megijesztette. És a félelem ostobaságokra készteti az embert.

<br/><br/>– A férjem, Shev, nyugodjék békében, összegyűjtött egy csomó másik gazdát, hogy lerombolják – mondta. – Shev mindig is mihaszna volt, de reméltem, hogy valamelyik másik pasas kitalálja.

<br/><br/>Nem sikerült nekik. Vasvilla, kő, szekerce, úgy tűnt, semmi, amit ráhajigáltak, nem tett kárt benne. Ami még rosszabb, hogy a támadásaik valahogy visszaverődtek rájuk, magukat a gazdákat ölve meg. Most Gren egyedül gondoskodik a terményről. Ami pedig a kockát illeti?

<br/><br/>– Nem árt az senkinek se – mondta. – Hát, kivéve azokat az idiótákat, akik megpróbálták bántani. Plusz, megszabadított Shevtől, szóval jó hír is van."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1003_Tormentor_LocNonHeroName"		"Gyötrő"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1004_Roshan_LocFieldNotes"		"– Roshant? Ó, bizony, hogy meg lehet ölni – dicsekedett az őszülő harcos, Barrios. Egyetlen megmaradt karjával megforgatta a nyársat, amin egy nyulat sütött. – De azt megmondom, hogy nem egykönnyen fekszik ki.

<br/><br/>Barrios egykor a Skarlát Ötös tagja volt, egy hírhedt zsoldosbandáé, akiket Krimwohl városi tanácsa bérelt fel az ősi teremtmény megölésére. Halálos erőként, gyorsan csaptak le, ám Roshan még keményebben vágott vissza. A Skarlát Ötösből csak ketten menekültek meg a lény barlangjából, egyikük helyrehozhatatlanul megsebesülve. Roshan túlélte.

<br/><br/>Amikor Barrios megtépázva, de ravaszabban visszatért Krimwohlba, sokkal nagyobb csapatot gyűjtött harcosokból, mágusokból és hősökből. A dicsőség, Roshan kincsei és a Krimwohl kincstárából származó nagylelkű vérdíj ígérete határozottá tette lépteiket. Még így is szükség volt az utolsó varázslatra és kardra is, hogy a szörnyeteg végre elessék. Barrios kardforgató karja volt a legkisebb veszteségük.

<br/><br/>– De kiderült, hogy nem véletlenül hívják Roshannak, az átkozott Halhatatlannak – sóhajtott a harcos. – Mire visszaértünk Krimwohlba, úgy jelent meg újra, mintha egyetlen pikkelyt sem karcoltunk volna meg a testén.

<br/><br/>– Sose kaptam meg azt a vérdíjat – morogta, felszítva a tüzet."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1004_Roshan_LocNonHeroName"		"Roshan"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_100_Tusk_LocFieldNotes"		"– Nem lennél nekem kihívás – kuncogott Agyaras, amikor először megütögettem a vállát. – Nem fogok veled harcolni, kis tünde. Nem sportszerű.

<br/><br/>Talán ostoba mód ivás közben zavartam meg, ahogy egy lármás sörözőben ült a fagyos Kobalt városában. Szeme ide-oda járt, miközben ökölbe szorította és ellazította egyik páncélkesztyűs kezét. A másik keze sosem távolodott messzire az előtte álló hatalmas korsótól.

<br/><br/>Amikor elmagyaráztam, hogy nem harcot keresve jöttem, hanem a hőstetteiről reméltem írni, harsány nevetésben tört ki.

<br/><br/>– Minek vesződnél? Agyaras hőstetteit mindenki ismeri – mondta, miközben az asztalra csapott egy újabb sörért. – A legjobb harcos a Fagyvidéken. A legjobb harcos, bárhol.

<br/><br/>Ez egy közeli troll fülébe jutott, aki felnevetett, és felállt, hogy szembeszálljon Agyarassal. Rossz ötlet volt. A kegyetlen bunyós gyorsabban szökkent talpra, mint bárki gondolta volna. Még gyorsabban húzott be akkorát ellenfelének, hogy hét különálló reccsenést hallottam, amennyit szerintem egyetlen trollkoponya nem is tudhatna hallatni. A korábban harsány vendégsereg elhallgatott. Agyaras körülnézett másik kihívó után. Bármilyen másik kihívó után. Nem tudtam megállapítani, hogy várakozón vagy kétségbeesetten. Akárhogy is, senki sem jött.

<br/><br/>– Itt nincsenek jó verekedések – morogta Agyaras csalódottan. Ezzel fehér golyóvá gömbölyödött, és kigurult a hidegbe."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_100_Tusk_LocHeroName"		"Agyaras"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_101_SkywrathMage_LocFieldNotes"		"Ha egyetlen szót kellene választanom a Dragonus néven ismert mágus leírására, az a „lenyűgöző” lenne; a „humortalan” pedig jó volna második választásnak.

<br/><br/>A Tüskefészket őrzi a Sápadt Fészekben, amikor megkérdem, zavarhatom-e egy pillanatra. Nem hajlandó válaszolni, és egy segítőkész járókelő azt javasolja, hogy jöjjek vissza őrségváltáskor, hét óra múlva. Amikor végül visszamegyek, egy Grackle nevű testes, röpképtelen madár váltja le épp.

<br/><br/>– A szárnyaszegettek épp oly hozzáértők és tiszteletre méltók, mint a magasanszületettek – sziszegi, bár úgy mondja, mintha a szája még nem szokott volna hozzá a hazugsághoz.

<br/><br/>Dragonus, az Égharag Mágus, hivataloskodva masírozik, miközben beszél. Úgy tűnik, soha nem tekinti magát szolgálaton kívülinek. De legalábbis a szabadidejében csak a kötelességről beszél.

<br/><br/>– A királynő védelme a legmagasabb hivatás, amire az ember törekedhet – mondja nekem.

<br/><br/>– Az igazi királynőé – világosít fel. – A Sápadt Fészket mostantól annak jogos uralkodója kormányozza – dördül a hangja a Fészek fenséges csarnokaiban. És ezúttal hiszek is neki. Először veszek észre csillogást a szemében, és egy büszke mosoly leghalványabb jelét."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_101_SkywrathMage_LocHeroName"		"Égharag Mágus"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_102_Abaddon_LocFieldNotes"		"Én sosem jutottam el Avernus kútjának közelébe. Kevesen jutnak. Az nem udvari kút, hanem egy hasadék az erőd alatt, olyan sűrű és fekete ködöt lehelő, mint a tintahal tintája.

<br/><br/>Azt mondják, ha belélegzed, különös erők és látomások töltenek el. Azt is mondják, hogy a rejtélyes Abaddon nagyúr annyit lélegzett be belőle, hogy már inkább köd, mint ember. Tehát a rejtély megismeréséhez a ködöt kell megismerni. A probléma az, hogy ahhoz az azt őrző papoknak be kell engedniük, de nem teszik.

<br/><br/>Így hát a második legjobb dolgot tettem: beszéltem azokkal, akik bejutottak.

<br/><br/>Egy takarítónő beszívott egy leheletnyit; azóta nem aludt, mert csak a saját halálát álmodja újra és újra. Egy lovag, aki egyszer kapott egy „kóstolót”, most az öklét a kapun véresre verve könyörög többért.

<br/><br/>Hogy milyen? A beszámolóik alapján hideg és... tudatos. Mintha egy idegen kutakodna az agyadban, néha hátrahagyva valami fényeset.

<br/><br/>És Abaddon? Hogy ő mit kap tőle, az csak rá és a ködre tartozik."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_102_Abaddon_LocHeroName"		"Abaddon"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_103_ElderTitan_LocFieldNotes"		"Magasan a Káosz Puszták egy fogazott, napégette fennsíkján botorkáltam be egy sziklakiszögellés alá árnyékért. Meglepetésemre, egy sor falfestmény is ott húzta meg magát, amelyek festéke olyan repedezett és ősi volt, mint maga a táj.

<br/><br/>Első pillantásra teremtésmítosznak tűnnek. A legrégebbi festett képek titáni alakokat mutatnak, ahogy hegyeket formálnak és óceánokat öntenek, mintha maga az univerzum agyagból lenne.

<br/><br/>Majd az alakok közül a legnagyobb darabokra töri a világot, a jelek szerint véletlenül. A későbbi, különböző kezek által készített rajzok őt mutatják, ahogy aprólékosan újra és újra összeilleszti a darabokat a ki tudja, honnan kiemelt töredékekkel. Közben a széleken apró alakok szaladgálnak, talán maguk a művészek. Az ujjammal végigkövettem az egyik rajzot. A fennsík megremegett. Valószínűleg véletlen egybeesés.

<br/><br/>És akkor ráébredtem: ez nem teremtésmítosz, hanem figyelmeztetés. Bárkik is voltak ezek a festők, és bármi történt is velük, az üzenetük tökéletesen érintetlenül maradt fenn évezredeken át: VIGYÁZAT: ÉPÍTÉSI TERÜLET."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_103_ElderTitan_LocHeroName"		"Ősi Titán"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_104_LegionCommander_LocFieldNotes"		"Kőcsarnok fenséges császári palotája a város többi része fölé tornyosul, aprólékos új kőművesmunka foltjaival azokon a helyeken, amelyeket az Alvilági Horda évekkel korábban elpusztított. És ami szintén új: az épületet körülvevő vaskos vaskerítés.

<br/><br/>Galanius császár elfoglalt (ami a „túl fontos vagyok holmi írnokokkal beszélni” császári nyelvű megfelelője), de a palota intézője, egy Lorath nevű, hivatalos kinézetű férfi szán rám egy szikrányit az idejéből.

<br/><br/>– A város újjáépítése még évek múltán is zajlik – mormogja. – De nem lett volna semmi újjáépíteni való, és senki, hogy újjáépítse, ha nincs Tresdin.

<br/><br/>A város magasztalt Bronzlégiójának parancsnokaként Tresdin kulcsfontosságú volt a várost ostromló démonok visszaszorításában. A Légió megrendülésekor párharcra hívta ki a Mélység Urát. A látszólag leküzdhetetlen esélyek ellenére ő győzött.

<br/><br/>– A vezetőjük legyőzésével a hordát visszaküldték a mélységbe – mondja Lorath.

<br/><br/>Hozzátette, hogy látta őt szemtől szemben küzdeni ádáz ellenfelekkel, és a megszállók teljes őrjáratait verni vissza. Már persze a magasból, a toronybeli kilátási pontjáról.

<br/><br/>– Elment bosszút állni azokon, akik romba döntötték a városunkat, de ha Kőcsarnoknak valaha is védelmezőre volna szüksége, Tresdin itt lesz."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_104_LegionCommander_LocHeroName"		"Légióparancsnok"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_105_Techies_LocFieldNotes"		"A tompa, távoli robbanások hangosodtak, ahogy keresztülbotorkáltam a Bússágon. A perzselt nyomok és kráterek is utat mutattak a homokos terepen át. Mint kiderült, felesleges volt idegenvezetőt bérelni a Rafkósok néven ismert buzgók megtalálásához; még szerencse, mivel az, akit én felfogadtam, egy mérfölddel korábban aknára lépett, és felrobbant.

<br/><br/>Végül rájuk bukkantam, miközben egy nagy faládához rögzített drótokkal babráltak, amelynek oldalából lőpor szivárgott.

<br/><br/>– Hé, akarsz látni valamit felrobbanni? – csipogta a legnagyobb a csapatból.

<br/><br/>– Ha nem, akkor jobb, ha másfelé nézel – morgott a sovány, szivart csócsáló társa.

<br/><br/>Elmagyaráztam, hogy örömmel megnéznék egy robbanást, feltéve, hogy előbb válaszolnak néhány kérdésemre.

<br/><br/>– Ez általában minden kérdésre választ ad – mondta a sovány, áthajítva egy rozsdás fémgolyót egy dűne fölött. A robbanástól nevetésrohamokban törtek ki.

<br/><br/>Tovább küzdöttem, megkérdezve, mi késztette őket a csatlakozásra az Ősökért vívott csatához.

<br/><br/>Miaza’ ős? – hallatszott egy hang a nagy fickó hátán lévő hordóból."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_105_Techies_LocHeroName"		"Rafkósok"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_106_EmberSpirit_LocFieldNotes"		"– Te nem vagy harcos – mondta a lángoló harcos, Xin mély és nyugodt hangon.

<br/><br/>Habozva magyaráztam, hogy valóban nem. Igazából nem azért bolyongtam napok óta a Jajgató Hegyekben a Lángok Erődjét keresve, hogy megtanuljak harcolni, hanem hogy többet tudhassak meg <i>róla</i>. Szerencsére Xin, a Parázslélek nem sértődött meg.

<br/><br/>– A tudás is létfontosságú – mondta, invitálva, hogy üljek le mellé. – Az elme táplálására.

<br/><br/>Tartottam némi távolságot. Nem volt rosszindulatú, de attól még kellemetlen forróságot sugárzott.

<br/><br/>Xin beszélt róla, hogy emberi alakjában hogyan művelte magát harcosként és költőként egyaránt. A bölcsesség és az erő útján elsajátította a Védelmező Láng Kötelékeiként ismert titkos harcművészetet. Ezután igyekezett másoknak is megtanítani azt. Nem tartott sokáig, hogy ennek híre rossz fülekbe jusson.

<br/><br/>– Nem volt esélyem. Túl sokan vadásztak rám – magyarázta.

<br/><br/>Megölték Xint, de életének munkássága megihlette az Égő Mennyeit, aki Parázslélekként visszahozta őt. Xin tovább tanította a láng bölcseletét. Szavai maguk is mintha égő tűz lettek volna: megfoghatatlanok, de figyelmen kívül hagyásuk ostobaság."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_106_EmberSpirit_LocHeroName"		"Parázslélek"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_107_EarthSpirit_LocFieldNotes"		"Kaolin törökülésben ül egy zöldellő felföldi sziklafalon, ahonnan egy sovány korundbányára nyílik kilátás. Egy újszülött archtyrex futó állát vakargatja, gyengédsége ellentétben áll termetével. Ám valahogy mégis pont erre számít tőle az ember.

<br/><br/>Miközben beszélgetünk, láthatatlan erőt használva cikkcakkban mozgat egy kődarabot, hogy a futócska kergethesse. Határozottan imádni való.

<br/><br/>Egykor nagy hadvezér volt, akinek hőstetteit kőben vésve örökítették meg. De a földben kanyarogó jáde a föld szellemét is hordozta. Átitatta ezzel a szellemmel Kaolin szobrát. Most Földlélekként ismerik, és oly tudatossággal bír, amely meghaladja kőszerű alakját.			 

<br/><br/>– Tudásom azon ősi erőkből áramlik, amelyek e vidéket formálták a tengerek árkainak csontjaiig – mondja nekem.

<br/><br/>Új célja: „Védd a védteleneket. Pusztítsd el azt, ami csak a pusztításért él.”

<br/><br/>Amikor felállok kinyújtózni, a sziklafal alattam levő része leszakad velem. Zuhanok, nem kicsit üvöltve, és imádkozom minden eszembe jutó istenhez. De azután zuhanásom lassan visszájára fordul, amíg ismét szembe nem kerülök Kaolinnal.

<br/><br/>– Mind a földből vétettünk, de te ma nem térsz meg oda – mondja nekem mosolyogva.

<br/><br/>Sűrűn hálálkodok neki, és mivel aznapra elegem lett a szirtekből, magára hagyom őt meditálni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_107_EarthSpirit_LocHeroName"		"Földlélek"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_108_Underlord_LocFieldNotes"		"Még évek óta tartó újjáépítés után is vannak Kőcsarnokban egész kerületek, amelyeket az Alvilági Horda romokban hagyott. Nem meglepődve tudtam meg, hogy ezek a szegényebb kerületek voltak, ahol nincsenek gazdag kereskedők vagy ambiciózus nemesek, akik remélik, hogy megmentőként dicsőítik majd őket. De régóta hiszem, hogy a keserű embereknek vannak a legjobb emlékei, így e környékek felé indultam.

<br/><br/>A lakosok több mint szívesen beszélgettek velem, beleértve a megcsonkított katonákat is, akik szerencsések voltak túlélni azt a csatát. Nagy megvetéssel beszéltek a Bronzlégió arroganciájáról és nevetséges döntéséről, hogy azt mondják a polgároknak, maradjanak az otthonaikban. Megértették hibájukat, amikor Vrogros, a Földmélyúr, aki nagyobb volt egy páncélozott szekérnél, úgy hámozta át magát a város falain, mintha papírból lettek volna.

<br/><br/>Elmesélték, hogy az alvilági Földmélyúrról lepattant a kard, nyílvessző és katapultgolyó. Egyikük azt mondta, hogy amikor lesújtottak rá, olyan hangja volt, mint a kövön megcsikorduló acélnak.

<br/><br/>Majd Vrogros megnyitott egy portált. És egyetlen egy katona sem merte tovább mesélni a történetet."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_108_Underlord_LocHeroName"		"Földmély Ura"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_109_Terrorblade_LocFieldNotes"		"A lila imp pecsétek és gyertyák által elzárva lebeg a pentagramma fölött, amit egy pénzsóvár varázsló kölcsönzött nekem egy órára. Elmondván az idéző varázsigét, a varázsló elment más ügyfelekkel foglalkozni.

<br/><br/>Az ozkavoshom nem tökéletes, de a káromkodások valahogy bármilyen nyelven kitűnnek. Végül az imp elmondja nekem, miért félnek annyira a pokolfajzatok Rémpengétől.

<br/><br/>Még a Démon Lordok, akiktől lopott, sem szállnának szembe vele egyedül. Pokoli paktumot kötöttek, hogy egyesülten üldözzék. Dühőreik egyesített erejét küldték rá, de egyik sem tért vissza.

<br/><br/>Miután megitta ördögi életerejüket, az erővel eltelt Rémpengét nem lehetett legyőzni. Csak Bűnszálltára, a Poklok Poklaként ismert börtönbe tudták átküldeni egy portálon át. De még az sem tudta őt sokáig fogságban tartani.

<br/><br/>Az imp mutatni készül nekem egy tükröző szilánkot, amit Bűnszállta romjai közül lopott, miután Rémpenge lerombolta azt. De ekkor tüsszentek, elfújva a gyertyákat és száműzve őt (remélhetőleg; az is lehet, hogy elszabadítottam). Jobb is így. Egyre csak unszolt, hogy írjak alá egy csomó dolgot, aminek az elolvasásával nem fáradtam, és már nagyon közel járt az aláírásom megszerzéséhez."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_109_Terrorblade_LocHeroName"		"Rémpenge"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_10_Morphling_LocFieldNotes"		"– A polgármester most fogadja – krákogja a segéd, egy tölgyfa ajtóra mutatva a várószoba északi oldalán, ahol várakoztam.

<br/><br/>A Rózsalugas nevű kis faluból jelentették legutóbb a csupán Formálódóként ismert rejtelmes lény észlelését. Ritkán lakott hely volt, soha nem láttam egyszerre egynél több embert.

<br/><br/>Belépek az ajtón át egy levendulaillatú szobába, miközben a polgármester asszony egy másik, keletre nyíló ajtón át lép a szobájába. Kezet rázunk. Az övé izzadt.

<br/><br/>– Ne tegyen fel túl sok kérdést Formálódóról – figyelmeztet meglepően halk hangon.

<br/><br/>– A lény napokkal ezelőtt érkezett, és a félelemmel teli falusiak azonnal megtámadták. Védte magát, de vigyázott, hogy ne tegyen kárt senkiben – mondja a polgármester. Idővel rájöttek, hogy nem akar rosszat, és abbahagyták a harcot.

<br/><br/>– Spongyát rá – mondja a polgármester. – Most más dolgom van.

<br/><br/>Visszamegy az ajtóhoz, amelyen bejött. Kinyitja, és holttesteket látok bent. Több tucatnyit, felpuffadva, megfulladva. A polgármester arca felfénylik, és rémületemre az enyémmé változik."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_10_Morphling_LocHeroName"		"Formálódó"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_110_Phoenix_LocFieldNotes"		"Három olyan városban jártam, amelyeket állítólag Főnix meglátogatott, de eddig semmi sem emelkedett ki a hamvakból, amivel beszélni tudtam volna. Bár a nyomát követve semmilyen Főnixet nem láttam, hamut viszont találtam bőven. Egész városokét, a fagerendáktól a porladó gránitig. Hogy az emberek hová tűntek; nos, a nagyobb, épületméretű hamuhalmok között rengeteg kisebb hamukupac volt az utcán, szóval volt egy tippem. Úgy tűnt, nem kapok interjút. Tudományos munkára kell hagyatkoznom.

<br/><br/>Szóval, 19 emelet mélyen vagyok az Ibolyaszín Archívumban, amikor megtalálom a dossziét, amiről a fosztogatócsapat mesélt – bekötött papírok, a borítón Főnix metszetével. Egy vastag falú és felemelhetetlen dobozban van, ami füstös, gyémántszerű kőből készült, és minden oldalát égésnyomok csíkozzák.

<br/><br/>A dosszié hipotézisekkel kezdődik a minimális biztonságos távolságokról, és hogy mely birodalmak mely egzotikus ásványai lehetnek képesek elzárni a lángmadarat. A dosszié nagy része érthetetlen; firkált szimbólumok és számok olyan kifejezések mellett a megégett oldalakon, mint a „gyulladási ráta” és az „izzási hányados”.

<br/><br/>A dobozt csodával határos módon sértetlenül találták egy üvegkráter közepén, egy megszilárdult olvadt kőzetmezőn. Gondolom, a kutatók talán rosszul mérték fel azt a minimális biztonságos távolságot. De a dobozzal jó munkát végeztek."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_110_Phoenix_LocHeroName"		"Főnix"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_111_Oracle_LocFieldNotes"		"Gyakran mondják, hogy a szerencse a bátraknak kedvez. De ahogy Cymurri Tanácsnokai rájöttek, miközben végső pusztulásukkal néztek szembe, a szerencse valójában annak kedvez, akit választ.

<br/><br/>Nerif, az Orákulum a legújabb volt a Faragott Királyt szolgáló orákulumok hosszú sorában, de ahelyett, hogy a jövőt jósolta volna, ahogy a többiek, úgy tűnt, neki módja van alakítani azt. Az új területek meghódítására végsőkig elszánt Utolsó Faragott Király titkos fegyvernek hitte Nerifet. Olyasvalakivel az irányítása alatt, aki képes megváltoztatni a valóság akaratát, soha többé nem veszítene csatát.

<br/><br/>Míg egy napon Nerif megtagadta, hogy győzelmet jósoljon.

<br/><br/>– Egyszerűen azt mondtam a királynak, hogy mindkettő lehetséges – zümmögött a hangja a fejemben.

<br/><br/>És mindkettő lehetséges is lett. A katonák egyszerre meghaltak és életben maradtak. A csatát megnyerték, és ugyanakkor elvesztették. A valóság kettévált, ahogy a harcosok elméi is. Azután újra kettévált. És újra.

<br/><br/>Vajon Nerif formálta meg azt a jövőt, végtelen, egymásnak ellentmondó valóságokat teremtve, hogy elpusztítsa a Faragott Királyt, és kiszabadítsa magát? Úgy tűnik, ő maga sem tudja.

<br/><br/>– A múltat nem látom. Csak a jövőt – mondta.

<br/><br/>Hogy az én jövőmben mit lát... Tekintve múltbeli ura sorsát, inkább nem akarom tudni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_111_Oracle_LocHeroName"		"Orákulum"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_112_WinterWyvern_LocFieldNotes"		"– Lehetetlen csak egyet választani – hazudok.

<br/><br/>Auroth megkérdezte, hogy olvastam-e a műveit, és amikor azt hazudtam, hogy igen, megkérdezte, melyik verse a kedvencem.

<br/><br/>Hazudnom kellett. Nem azért vándoroltam át Jégtönk kopár tundráján, hogy megsértsem a Télsárkányt, és halálra fagyasszon. (A segítsége nélkül is halálra fagyok, ha nem találok hamarosan tüzet.)

<br/><br/>Azt sem mondhatom meg neki, hogy kerültem a verseit, mert a kritikák maróak voltak. Sajnos Auroth ügyessége a csatatéren mutatkozik meg, bármennyire is szeretné másként hinni.

<br/><br/>– Együtt kellene dolgoznunk – sziszegi reménykedve. – Olyan ritkán téved erre szerzőtárs.

<br/><br/>Bár viselkedése meleg, lehelete a csontomig dermeszt. Erősen bólogatok, hogy megkülönböztethető legyen a vacogásomtól.

<br/><br/>Fogait kivillantva vigyorog, bőrszerű szárnyai nyikorognak, miközben hatalmas könyvtára széltében kitárja azokat. Kacsint. – Kitűnő – mondja, mielőtt kirepülne egy hatalmas ablakon. – Hadd hozzak valami lenyűgöző témát, amiről írhatunk."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_112_WinterWyvern_LocHeroName"		"Télsárkány"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_113_ArcWarden_LocFieldNotes"		"– Az Önvaló testvérei nem tudják, milyen kétségbeesést okoznak – mondja a mellettem álló időtlen lény.

<br/><br/>Zet, az Égi Börtönőr és én megperzselt, összekaszabolt kőoszlopok mellett állunk. Közöttük egy vérrel és belsőségekkel szegélyezett medence parázslik, bár csak halványan.

<br/><br/>Zet fordít egy pillanatot a károk felmérésére. Mély csalódottság érzése hasítja át azt, ami eddig feneketlen sztoicizmusnak tűnt.

<br/><br/>Elmagyarázza, hogy valaha egy nagyobb egész része volt, amit „Egységnek” nevez. Amikor a világegyetem létrejött, ez a nagyobb egész valahogyan széthasadt, és két töredéke – Zet „testvérei”, a Dire és a Radiant – viaskodni kezdtek a kozmosz megszerzéséért, és hogy az egész létezést a saját szükségleteik szolgálatába állítsák.

<br/><br/>– Ezt nem szabad megengedni – figyelmeztet. – Az Önvaló korábban elfogta már az Önvaló testvéreit. Az Önvaló megteszi majd újra.

<br/><br/>Azt mondja, csak a harcoló felek elzárásával térhet vissza ismét a harmónia a kozmoszba. És ha kudarcot vall?

<br/><br/>– A diszharmónia nem győzedelmeskedhet – mondja. – Egyik testvér sem győzedelmeskedhet. Mindennek egyesülnie kell. Különben mindennek el kell pusztulnia.

<br/><br/>Imádkoznék az istenekhez, hogy Zetnek sikerüljön újjákovácsolnia az Egységet. Csakhogy épp most beszéltem eggyel, és úgy tűnt, már dolgozik rajta."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_113_ArcWarden_LocHeroName"		"Égi Börtönőr"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_114_MonkeyKing_LocFieldNotes"		"Bár az istenek hatalma határtalan, korlátlan türelemmel nincsenek megáldva. Nem mintha Sun Wukongot ez érdekelte volna. A Majomkirálynak a káoszteremtés maga volt önnön jutalma, aminek megfizette az árát.

<br/><br/>Reméltem, hogy megkérdezhetem a büntetéséről, a fél évezredről, amit egy hegy alá szorítva töltött, miután kicsit túlságosan felbosszantotta az isteneket, de Sun Wukong még annál is illékonyabb volt, mint a történetek sugallták.

<br/><br/>Egy szempillantás, ahogy egy magas fa lombos ágai között megbújik. Majd látom, ahogy átszökdécsel egy erdei réten, mielőtt teljesen eltűnne egy kiserdőben, ami, esküszöm, egy pillanattal korábban még nem volt ott. Vajon az egész csak illúzió volt? Káprázat?

<br/><br/>És mindig, de mindig, egy átkozott majomsereg, huhogva, vihogva, megragadják a jegyzeteimet, és ellopják az összes istenverte ceruzámat, mielőtt továbbugrándoznának. Legalább az ürülékhajigálástól tartózkodtak. Kivéve azt az egyet, és azt hiszem, csak azért tette, mert tudta, hogy zavar.

<br/><br/>Őszintén szólva kimerítő volt, és néhány napnyi terepmunka után be kellett vallanom: vereséget szenvedtem. Ha a Majomkirály isteneket bőszített fel, nekem mi reményem lehetett?"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_114_MonkeyKing_LocHeroName"		"Majomkirály"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_119_DarkWillow_LocFieldNotes"		"Fehér Torony versenypályája, félig telve mindenféle részeg semmirekellővel, akik éljeneznek vagy káromkodnak, miközben a futárok körbe-körbe száguldanak a pályán.

<br/><br/>Elöl megtalálom Napszél Mireskát, a Zsivány Tündért, aki hűvösen figyeli az eseményt, kezében egy fogadószelvénnyel. Látja, hogy figyelem őt, így hozzám rebben.

<br/><br/>– Veszélyes hely ez egy magadfajtának – mondja csilingelő hangon, de némi éllel. – Jobb ha vigyázol, nehogy lebökjenek.

<br/><br/>Dadogva kibököm, hogy valójában őt keresve jöttem. Miközben ezt teszem, egy apró lidérc suhan oda hozzá, és átnyújt neki egy érmét, amit egy kacsintással fogad el.

<br/><br/>– Tényleg nem sokat tudok mondani – mondja Mireska. – A szüleim fajankók és ünneprontóak voltak, minél kevesebbet beszélek róluk, annál jobb. Szóval nekiindultam a világnak egymagam.

<br/><br/>A lidérc egy újabb érmét hoz neki.

<br/><br/>– Az a helyzet a mai világgal, hogy magadnak kell megteremtened a saját szórakozásodat – kacsint ismét.

<br/><br/>A lidérc most egy érmével teli erszényt hoz neki. Egy ismerős erszényt. Az övemhez nyúlok, és látom, hogy az enyém eltűnt. Mire visszanézek oda, ahol Mireska volt egy pillanattal ezelőtt, ő is eltűnt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_119_DarkWillow_LocHeroName"		"Zsivány Tündér"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_11_ShadowFiend_LocFieldNotes"		"A Bazaltsíkság Lovagjai büszke és nemes rend. És, mint kiderült, óriási emberszűkében is vannak. Tudva, hogy ők tisztogatják fáradhatatlanul a Vérontás Mezejét az élőholtaktól és démonoktól, megdöbbenek azon, hogy milyen kevesen vannak.

<br/><br/>– Köszöntelek, és örvendek – mondja tábornokuk, Endalor, ahogy átvág a pusztaságon, hogy találkozzon velem a táboruk szélén. – Remélem, eseménytelen volt az utazásod?

<br/><br/>Rengeteg formaság után Sohamárról, az Árnybestiáról kérdezem. Peckes magabiztossága meginog, mielőtt összeszedné magát.

<br/><br/>– Olyan csata volt az, amilyet remélem, soha többé nem látok – mondta. – Minden szögből támadtuk a gonosz ördögöt. Árnyékszerű alakja sajnos mindenféle támadást visszavert.

<br/><br/>Endalor elbeszélte, hogyan esett el egyik ember a másik után, és ragadta el Sohamár az egyik lelket a másik után. Száz ember ment ellene. Csupán az e kis táborhoz ragaszkodó egy tucat lovag maradt életben.

<br/><br/>– Esküm tiltja a mellébeszélést – hajtja le fejét. – A förtelem visszavert minket. Ő marad az egyetlen ellenség, akit még nem győztünk le.

<br/><br/>– Ő marad az egyetlen ellenség, akivel remélem, soha többé nem találkozunk."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_11_ShadowFiend_LocHeroName"		"Árnybestia"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_120_Pangolier_LocFieldNotes"		"Fehér Torony egy csinos kocsmájában a helyiek Donté Panlin hőstetteiről szóló történetekkel szórakoztattak, amikor felbukkant maga a híres kalandor.

<br/><br/>– Szóltak, hogy rólam kérdezősködtél – búgta egy kacsintással, kalapját megbillentve. – Amiről nem szóltak, hogy mennyire ELBŰVÖLŐ vagy. Donté Panlin, szolgálatodra.

<br/><br/>Mélyen meghajolt, megfogta a kezem, és megcsókolta, mielőtt leült volna a velem szemközti székre. Nem lenne túlzás azt mondani, hogy a többiek az asztalnál elaléltak.

<br/><br/>–Kívánsz talán arról hallani, amikor legyőztem egy óriást? – kurjantotta Panlin. – Vagy arról a másik alkalomról, amikor legyőztem egy óriást? Sárkányokat? Démonokat? Despotákat?

<br/><br/>Nagy csatákat játszott el, miközben számtalan aprólékosan részletes történetet bontott ki megmentett uralkodókról, megmentett falvakról, legyőzött szörnyekről, mindegyiket kidolgozottabban, mint az előzőt. A történetek közül számosat hallottam már, és Donté változatai a „vad túlzás” és a „nyílt hazugság” között ingadoztak.

<br/><br/>Egyértelmű, hogy a Tobzoskának megvannak a csodálói. De senki sem csodálja jobban Donté Panlint, mint Donté Panlin."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_120_Pangolier_LocHeroName"		"Tobzoska"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_121_Grimstroke_LocFieldNotes"		"Ashkavor élettelen központi templomában hever egy megszáradt tintától és régi bűnöktől megfeketedett rúnakő, az a fajta ereklye, amely szótlanul üvölti: „Itt rossz dolgok történtek.”

<br/><br/>Valójában egy szent rituálé történt itt: beavatottak festettek rá varázstintát, hogy egyesítsék lelküket a népével, és Felemelkedettekké váljanak.

<br/><br/>Amíg Sorsíró meg nem látta a lehetőséget ott, ahol mások csak a hagyományt látták. Továbbfejlesztette a tintát, hogy fokozza annak erejét, és ezáltal a sajátját is. Aki a folyamat áldozatává vált, az magára vethetett.

<br/><br/>Legalábbis ő így írta át a történelmet. És most fosszuk le róla az önfényezés rétegeit.

<br/><br/>Magasabbra emelkedésre éhesen, tiltott ichorral ütötte fel a tintáját. Rossz ötlet; okkal volt tiltott. Ashkavor teljes lakosságának szörnyűséges árnyakká változtatásával mentette meg az irháját, egyetlen tollvonással húzva ki egy teljes civilizációt.

<br/><br/>Ezek az alapvető tények. Biztos vagyok benne, hogy imádná, ha azon grandiózus terveiről áradoznék, hogy újrarajzolja a világot a saját elképzelése szerint. Nem fogok. Épp elég tinta folyt már el így is Sorsíró miatt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_121_Grimstroke_LocHeroName"		"Sorsíró"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_123_Hoodwink_LocFieldNotes"		"Tomo'kan erdejének közelében minden kalauztól ugyanazt a figyelmeztetést kaptam: „Ne próbáld megtalálni Csalárdit”. Így hát nem tettem. Ehelyett hagytam, hogy Csalárdi találjon meg engem. Tábort verve kihelyeztem néhány csapdát, amit Csapdazörgetőtől szereztem be, hogy megállítsam a kevésbé okos ragadozókat, és elméletileg, hogy becsapjam Csalárdit, elhitetve vele, hogy egy féleszűvel van dolga. Még mielőtt úgy tehettem volna, mint aki elaludt, egy repülő makk letépte a fejem feletti tölgyfa kérgét.

<br/><br/>Kisebb volt, mint vártam, majdnem akkora számszeríjjal, mint ő maga. Mégis nagyobb szakértelemmel tartotta, mint a Bronzlégió bármely képzett tagja.

<br/><br/>– Az ÉN erdőmben senki sem helyez el csapdát – mosolygott gúnyosan.

<br/><br/>Higgadtan bevallottam cselszövésemet, és interjút kértem. Nagy örömmel beszélt. Beszélt az ételről, amit a táskámból vett el. Beszélt az aranyról, amit az erszényemből lopott. És beszélt arról, milyen irányokban hagyhatom el Tomo'kan erdejét, mielőtt még meggondolná magát. Visszaadta a csapdáimat, darabokra aprítva. Őszintén szólva ez több volt, mint amire számítottam."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_123_Hoodwink_LocHeroName"		"Csalárdi"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_126_VoidSpirit_LocFieldNotes"		"– Valóságod illékony – mondja Inai, a Semmilélek, aki megtette nekem azt a szívességet, hogy otthonomba utazott egy interjúra. Jóleső gesztus, bár számára erőfeszítés nélküli.

<br/><br/>– Egy csupán a végtelen valóságok közül, amelyek összefonódnak és szétbomlanak, külön-külön és együtt, egymásba is.

<br/><br/>Ez volt a legértelmesebb, amit azon órák alatt mondott, amióta beszélgettünk, legalábbis az én fülemnek. Ha megkérem, hogy írja körül vagy tegye világosabbá, csak kifejezéstelenül néz rám.

<br/><br/>Amit sikerült leszűrnöm, az az, hogy Inai valóságokon keresztül utazik, és célja annak biztosítása, hogy azok ne távolodjanak el előre elrendelt múltjaiktól. Magáról viszont nem szeret beszélni; jobban érdekli a létezés egésze. Szavai kétségtelenül zavarba hoznák a legnagyobb gondolkodókat is (én pedig nem tartozom közéjük). – Ühüm – mondom, miközben a jegyzetfüzetembe firkálok.

<br/><br/>Egy különösen hosszú monológ után azt kérdezi: – Mindent megértettél?

<br/><br/>Hazudok, és azt mondom, igen. Sztoikus arckifejezése kételkedővé válik. – Ismételd el nekem.

<br/><br/>A legjobb tudásom szerint próbálom felidézni. – Ööö... azt mondtad, hogy a létezés csak... ontológiai... keretek ismétlődő rekurziója, azt hiszem... és ezek összeomlanak a saját... mi is volt, episztemikus? Episztemikus illúziók? Téveszmék?

<br/><br/>Egy horkantással portált nyit maga alatt, és eltűnik benne. Hogy hová, azt el sem tudnám képzelni.

<br/><br/>Episztemikus <i>ellentmondások</i>. Ez volt az."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_126_VoidSpirit_LocHeroName"		"Semmilélek"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_128_Snapfire_LocFieldNotes"		"– Olyasmit csiná’ni, ami felrobbantja az ellenséget, az nem nehéz. Fekü’ggyé le, Mortimer! – mondja Durrbele Beatrix.

<br/><br/>A rozoga viskójában ülünk Nanarak perzselő sivatagának közepén, félig használható szerszámokkal készített félkész szerkentyűk által körülvéve. Rámutatok, hogy a szomszédai felrobbant viskói arra utalnak, hogy a lőszerkészítés nem olyan egyszerű, mint állítja.

<br/><br/>– Könnyű a’, bárkinek, akinek van egy csepp esze – javítja ki magát. – Fekü’ggyé, Mortimer! Még teát, drágám?

<br/><br/>Óriási háziállata végre elég időre hagyja abba az arcom nyalogatását ahhoz, hogy visszautasítsam a kínálást. A tea az én ízlésemnek kicsit túl borsos. De a sütiknél még mindig jobb, amelyek MESSZE túl borsosak voltak az ízlésemnek.

<br/><br/>– Errefele a népeknek nem sok esze van – csóválja a fejét Beatrix. – Szerencséjükre itt vagyok nekik én meg Mortimer. Mortimer, FEKÜ’GGYÉ!

<br/><br/>Ezzel elkezd odahegeszteni egy hosszú fémcsövet valami rozsdás hulladékdarabhoz, ami valahogy még nála is idősebbnek tűnik.

<br/><br/>– Amit mindegyik elfelejt az az, hogy a lőpor UTOLSÓNAK megyen bele – zsémbel, miközben közeli robbanás rázza meg a tájat."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_128_Snapfire_LocHeroName"		"Durrbele"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_129_Mars_LocFieldNotes"		"– Régen szemtelen voltam – dörög Mars, a háború ősi istene fenséges arany trónjáról. – Pimasz voltam. Háborúztam, csak hogy lássam a halandók rémült arcát, miközben átdöftem őket a lándzsámmal.

<br/><br/>Ha mostani ragyogó trónterme egy alázatosabb Mars jele, akkor korábban elviselhetetlenül arrogáns lehetett. Hatalmas faliszőnyegek függnek minden falon, mindegyik egy-egy olyan eposzi csata győzteseként ünnepelve őt, amelynek célja az összes korábbi faliszőnyegen látható eposzi csata túlszárnyalása. Szobrok tucatjai versengenek a térért, mindegyik hősies, lesújtás közbeni harci pózban ábrázolva a háború istenét, ami a zsúfoltabb sarkokban azt a benyomást kelti, mintha önmaga más változataival harcolna végeérhetetlenül.

<br/><br/>Mars arról beszél, hogy már nem hagyja, hogy legalapvetőbb ösztönei vezessék csatába. Már nem vágyik a halandók félelmére és tiszteletére. De ez nem fogja megakadályozni a háború terjesztésében.

<br/><br/>– A háború szükséges – visszhangzik hangja a hatalmas teremben. – Megmutatja, ki méltó.

<br/><br/>Azt mondja, hogy a régi istenek önteltté és gyengévé váltak. Újonnan talált alázatosságával és felelősségtudatával ezért úgy döntött, viselnie kell annak terhét, hogy ő uralkodjék vaskézzel, ameddig csak a szem ellát.

<br/><br/>– Korábban úgy gondoltam, hogy az Istenek Királyának kellene lennem, mert beképzelt és ostoba voltam – ismeri el. – Most már belátom, hogy annak <i>kell</i> lennem... mert okos vagyok."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_129_Mars_LocHeroName"		"Mars"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_12_PhantomLancer_LocFieldNotes"		"Azwraith a folyó lágy hömpölygését nézte, dárdáját olyan erősen szorítva, mintha csatában lenne. De nem volt kedvére arról beszélni, milyen dárdaforgatási fogásokat használt a Vorn, a Rettentő Mágus elleni csatában.

<br/><br/>Tekintve, hogy népéből egyedül ő élte túl a brutális támadást, nem tudtam hibáztatni. A kérdésemet egyszerűen annyival hessegette el: – Nem érdekeltek minket mások háborúi. Amíg el nem hozták azokat hozzánk.

<br/><br/>Ezzel ismét a vízre és a benne bőséggel úszkáló halakra összpontosított. Elmondta, melyik ehető és melyik mérgező, melyiket könnyű kifogni, és melyik küzdene ellene. Nem ichthiológialeckéért jöttem, de a témaváltás értelmetlennek bizonyult.

<br/><br/>Így hát úgy döntöttem, élvezem a nap nyugalmát. Már majdnem elbóbiskoltam, amikor láttam, hogy Azwraith ügyetlenül böködi a vizet a fegyverével, az összes halat ijedt rajként űzve át a túlparthoz. Kezdtem úgy gondolni, hogy talán mégsem való neki az egyszerű halászélet... míg meg nem jelent egy másolata a túlsó parton, egyetlen döféssel tűzve dárdájára hármat azok közül, amiket a leginkább ehetőként jelölt meg. Mint aznap este a tűznél lakomázva kiderült, <i>ízletesen</i> ehetők voltak."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_12_PhantomLancer_LocHeroName"		"Fantomdárdás"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_131_Ringmaster_LocFieldNotes"		"Emberhegynek nevezni a kovácsot lekicsinylő volna a hegyekre nézvést, de hát itt van ez az óriás, a zokogástól ziháló mellkassal. A kacattal teli műhelyben ülünk, ahol pótalkatrészeket gyárt Porondmesternek.

<br/><br/>– Először megmondtam egyenest, hogy nem. Akkor vette elő azt az átkozott kereket. A következő, amire emlékszem, hogy odaadom neki azokat az átkozott fogaskerekeket, és a fiam meg én egy zsúfolt sátorban vagyunk a „műsorán”.

<br/><br/>Reszketve veszi le a kötést a bal lábáról, ami egy „Penge vagy verve” nevű, nézői részvétellel zajló műsorszámon zúzódott össze. De ami igazán felzaklatja, amikor a fiára kerül a szó, akit Cogliostro önkéntesnek jelölt ki egy eltüntetőszámhoz. Azt mondta, hogy kiengedi a „Dobozból”, ha a kovács fogaskerekei beválnak 

<br/><br/>Gondolom, beváltak. Kopognak az ajtón, és egy vékony hang szólal meg: – Apu? A kovács gyorsan az ajtóhoz sántikál, és kitárja. Ami ott áll, az inkább gépezet, mint fiú. Csupasz fogaskerekek zúgnak, rugók pattannak, apró fújtatók zihálnak. A kovács saját keze munkája, amit az ő tovább kínzására használnak.

<br/><br/>– Cogliostro azt mondta, hogy vigyázzak rád – csicsereg a förtelem, fejét gépiesen oldalra biccentve.

<br/><br/>A kovács sír. És igen, én szintén."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_131_Ringmaster_LocHeroName"		"Porondmester"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_135_Dawnbreaker_LocFieldNotes"		"Normális esetben azt mondani nekem, hogy „menj a fény felé” arra késztetne, hogy a szememet forgatva kérjem, hadd beszélhessek valaki mással, akinek kicsit kevesebb érzéke van a drámaköltészethez, és kicsit több valós információja. De Valora, a Hajnalhasító esetében ez volt a legpontosabb, amivel az Ezüstéj Erdő közelében lakó falusiak szolgálni tudtak.

<br/><br/>Csupán néhány nappal korábban lépett be abba a sötét erdőbe, és szemtanúk mérföldekkel messzebb is állították, hogy fényes fénygömböket láttak megjelenni a fák fölött.

<br/><br/>Szerencsére ez a hír nem csak egy újabb túlzás volt a bámész falusiaktól, akik abban reménykedtek, hogy nyomtatásban látják a nevüket. Az Ezüstéj Erdő homálya még könnyebbé tette a fényes villanások követését. Nem is beszélve Valora pörölyének egyre hangosodó kakofóniájáról, ahogy fát, követ és ellenséget egyként zúz szét.

<br/><br/>Mielőtt megvakultam – szerencsére csak egy hétre –, rövid időre láttam őt: egy élő csillagot, aki puszta akaraterővel zúzta szét a közeledő sötétséget.

<br/><br/>A túl sok sötétség rossz; azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy egy részét érdemes eloszlatni. De az összes sötétséget elűzni? Folyton csak a nyers, vakító fényesség? Én pusztán egyetlen másodpercet kaptam az utópiájából, és a retináim nem értenek egyet."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_135_Dawnbreaker_LocHeroName"		"Hajnalhasító"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_136_Marci_LocFieldNotes"		"Azt mondták nekem, hogy Marci nem beszél, ami miatt csak még inkább találkozni akartam vele. Higgyétek el nekem, ritka dolog ezen a világon olyan hírnévvel bírni, mint Marcié, az azzal együtt járó tökkelütött hencegés nélkül.

<br/><br/>Szerencsére az ismerősei több mint örömmel beszéltek a nevében, néhány érméért cserébe. Az Ezüstéj Erdőben találkoztunk, ahol legombolyították emlékeik fonalát, miközben Marci a közelben járkált, szorgalmasan figyelve a fákat, parancsnoka, Mirana hercegnő visszatértére várva. Mindegyiknek volt egy története, amit állítólag saját szemükkel láttak, az egyik fantasztikusabb, mint a másik. Puszta öklével, legalábbis ők így mesélték, Marci megölt banditákat, hadseregeket, alkalmasint még isteneket is.

<br/><br/>Tekintettel Marci jelentéktelen külsejére, azt gyanítottam, hogy mindez sületlenség. Legalábbis addig, amíg Marci el nem füttyentette magát. Mire feléje fordultam, már céltudatos szökkenésekkel tartott az erdő mélye felé. Ismerősei megnyugtattak, hogy nem szükséges követnünk őt, így hát vártunk. Marci hamarosan vérrel borítva tért vissza, a makulátlan külsejű Mirana hercegnővel az oldalán sétálva."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_136_Marci_LocHeroName"		"Marci"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_137_PrimalBeast_LocFieldNotes"		"Egyesek szerint Ősbestia csupán csecsemő. Az immár csak hajdani halászfalu, Andujar körüli romokat felmérve azok kétségtelenül egy hatalmas csecsemő hisztijének jellemzőit viselik magukon. A pusztítás azonban olyan rosszindulatra utal, amit egy csecsemő nem tudna felfogni.

<br/><br/>Egész épületeket zúzott rommá, mólókat szilánkokká, teljes hajókat püfölt darabokra a parton. Nincs nyilvánvaló észérv vagy ok a tombolás mögött. A falusiak? Eltűntek. Csak remélem, hogy elmenekültek, nem pedig felfalta őket.

<br/><br/>Akárhogy is, Andujart is vegyük fel azon települések folyamatosan bővülő listájára, amelyeket Ősbestia eltörölt a térképről. Volt egy rövid pihenő, amikor a lényt csapdába csalták, és a Gleipnirrel, egy isteni lények fogva tartására szolgáló misztikus lánccal megkötözték. De egy ilyen erős, ilyen tomboló szörnyeteget nem lehet sokáig fogva tartani. Most zabolátlanul trappol a vidéken.

<br/><br/>Miközben a károkat szemlélem, nem tudok nem arra gondolni: ha Ősbestia csak egy csecsemő, az istenek irgalmazzanak nekünk, ha a szülei valaha is felbukkannak."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_137_PrimalBeast_LocHeroName"		"Ősbestia"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_138_Muerta_LocFieldNotes"		"A düledező, napszítta fogadó tulajdonosa megtörölte a homlokát. Még a sivár, poros síkságon magányosan álló üres vendéglátóhely nyújtotta árnyékban is perzselő volt a hőség.

<br/><br/>– Egy Skirm nevű régi városból származott, ami valaha arrafelé állt – mondta. – Fiatalka volt még akkor.

<br/><br/>– Régen gyakran jártak erre banditák. Igazi aljas fickók. Mérföldekre minden várost kiraboltak. Hidegvérrel lelőtték őt. Megölték a rokonait is.

<br/><br/>Töltött mindkettőnknek még egy nyeletet valami füstös folyadékból, ami nekem égette a torkomat, de az ő nyelvét megoldotta. Mindaddig, amíg tovább mesélt, valahogy leerőltettem.

<br/><br/>– És aztán... Hát, senki sem tudja, aztán mi történt – lopva körülnézett, mielőtt folytatta. – Azt hallottam, legyőzte magát a Halált. Hogy bosszút készül állni azokon, akik rosszat tettek vele.

<br/><br/>Újra megtörölte a homlokát, de ezúttal nem a hőség miatt. A férfi sápadt volt, mint egy szellem.

<br/><br/>– Azok a banditák könyörtelen, gonosz banda voltak – suttogta rekedten. – Istenek, szánom őket."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_138_Muerta_LocHeroName"		"Muerta"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_13_Puck_LocFieldNotes"		"Hatalmas, sokszínű pillangók repkednek a Revtel délnyugati részén található Tündérárny Erdő csillogó levelei között. Lenyűgöz a repülő táncuk, miközben a Puck néven ismert tündérsárkány felbukkan a semmiből a jobb vállam fölött.

<br/><br/>– Különös teremtmény – mondja akadozó és mesterkélt hangon, mintha olyan szavakat utánozna, amelyeket csak félig ért. – Miféle lény vagy te?

<br/><br/>Mielőtt válaszolni tudnék, Puck már egy különösen nagy cinóbervörös moly körül köröz kuncogva. Egy pillanatig figyelem, ekkor kiillan a látóteremből, majd újra megjelenik a bal vállam fölött.

<br/><br/>– Azt kérdeztem, miféle lény vagy te – ismétli Puck, hangjában egy kis éllel. Azt mondják, a tündérsárkányok tovább élnek, mint egész világok. Úgy tűnik, türelmet ez nem kölcsönöz nekik.

<br/><br/>– Erdei tünde vagyok – dadogom. Kinyújtja négy háromujjú kezének egyikét, és megtapogatja az arcomat. Az ujjak pihekönnyű érintésűek, és vadvirág és kénszagúak.

<br/><br/>– Nem olyan érzés, mintha fából lennél – érkezik a válasza. A mosolya nem ad támpontot arra vonatkozóan, hogy viccel-e, vagy hazugsággal vádol.

<br/><br/>Puck ismét elillan. A pillangók szétszélednek, és ezzel halálos csend lesz az erdőben."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_13_Puck_LocHeroName"		"Puck"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_145_Kez_LocFieldNotes"		"A Görbe Csőr, egy előkelő kocsma magasan a felhők között, a Fészekben, zsúfolásig tele van. A Felemelkedés napján mindig így van, de az idei más.

<br/><br/>Ahol általában faltól falig csak magasanszülötteket látni, most alacsonyabb madárnépség vegyül a tömegbe. Az egyikük egy italt csúsztat a velem szemben ülő hetykén kék alak elé, és megveregeti a hátát.

<br/><br/>– Nem a dicsőségért vágtam bele ebbe az egészbe, de be kell vallanom, kellemes bónusz – mondja ő.

<br/><br/>Kez, ahogy ismerik, acélt és ravaszságot használt segítségül, megdönteni Imperia, a Trónbitorló Királynő uralmát. Nem volt könnyű feladat, de kiérdemelte vele magának – és tágabb értelemben a röpképtelen testvéreinek – a tiszteletet, amit hosszú időn át megtagadtak tőlük. Addig a büszke égharagjaiak alacsonyabb rendű népnek tartották őket.

<br/><br/>– Volt segítségünk – ismeri el. – És szükség is volt rá. Imperia nem adta volna fel könnyen a koronáját. Sok vérbe került.

<br/><br/>Manapság Kez a vidéket járja, újabb jóváteendő igazságtalanságokat keresve, és általában csak a város legnagyobb ünnepségére tér vissza a Fészekbe. Egy röpképtelen újabb korsót ad neki.

<br/><br/>– Az ingyen ital sem rossz bónusz – vigyorogja."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_145_Kez_LocHeroName"		"Kez"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_14_Pudge_LocFieldNotes"		"Jólelkű úgy viselkedett, mintha ajándék lenne, hogy Puhosról írhatok, de átláttam rajta. Kit érdekel, ha az olvasók szeretik a Puhos mészárlásvágyáról szóló meséket? Nem nekik kell közel kerülniük a kampójához, és ami még rosszabb, a szagához. Nem nekik kell sárban, belsőségekben és olyan más anyagokban gázolniuk, amikbe inkább nem gondolnék bele.

<br/><br/>De Quoidge-n kívül biztonságos távolságból figyelve őt arra a következtetésre jutottam, hogy Puhos árnyaltabb, mint feltételeztem. Tévedés ne essék, továbbra is undorító. De miután túlléptél a mocskon, rendszert veszel észre Puhos mészárlásában.

<br/><br/>Bármit megeszik, de jobb szereti azokat, akik még sikoltoznak; életben tartja őket, amíg csak tudja, miközben darabról darabra távolítja el a testrészeket, és leeső archúsdarabokat tűz a kampójára.

<br/><br/>Hogy későbbre tesz-e félre ennivalót, vagy díszítésnek használja, annak kiderítéséhez nem szándékoztam közelebb kerülni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_14_Pudge_LocHeroName"		"Puhos"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_14_Pudge_LocPersonaFieldNotes"		"Zokogó Rózsában a sírásó még mindig a holttesteket varrta össze, amikor megérkeztem. Egy előkelő család minden tagja meghalt egy kocsibalesetben. Először bosszantott, hogy hallgattam a részeg milicistára. Az ilyen baleset természetesen tragikus, de hogy szokatlan?

<br/><br/>Látva ezt a kérdést az arcomon, a sírásó a holttestek felé terelt, amelyek egy sorban hevertek az asztalokon, mintha márvány ágyak lennének. Ekkor megláttam, mi volt szokatlan. A várt törött csontok és széles vágások mellett a testeket apró vágások és lyukak borították, némelyiknél cérna lógott ki a húsból. Láttam hiányzó ujjakat, szemeket, amelyeket mintha kirántottak volna az üregükből, apró lenyúzott bőr- és húsfoltokat.

<br/><br/>Mielőtt elmegyógyintézetbe zárták, a túlélő hajtó egy plüssállatról zagyvált, amit egy pihenő során találtak az út szélén. Egy kis rondaságról. A gyerekek imádták. Nyugodjanak békében."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_155_Largo_LocFieldNotes"		"Leszerveztem egy találkozót Szerteszéllel, Morogvásttal és Tudákkal a Fürjfejben – egy tengerparti poharazóban, ami népszerű az írók körében, mert csendes és (többnyire) bunyómentes –, hogy megbeszéljük a dolgokat. De mire megérkezem, már ott ülnek egy nagydarab, zöld idegennel, aki egy húros hangszert cipel a hátán.

<br/><br/>– Épp most ült le velünk – dadogja Kerrick bocsánatkérően. – Ez itt…

<br/><br/>– Largo a nevem – vág közbe az idegen, miközben leülök. – Ezek a fiúk épp a tollnokokról meséltek.

<br/><br/>Szokatlan, hogy valaki velünk, a krónikásokkal akar interjút készíteni. A mások iránt érdeklődés a mi dolgunk. Megkérdezem Largótól, honnan jött, aki egy intéssel a tenger felé, és egy homályos „Ó, messziről” válasszal hárítja el a kérdést.

<br/><br/>Barátságos, lefegyverző módon folytatja a faggatásunkat. Azt vesszük észre, hogy leengedjük a szokásos védelmeinket, és megnyílunk a tollnokokról. Még a mogorva Morogvást is szokatlanul bőbeszédű a jövevénnyel.

<br/><br/>Végül Largo feláll, és vidáman „Pá, barátaimmal” elköszön, mielőtt felugrik a pultra. Énekelni kezd – egy gyönyörű, dallamos balladát, amelyben mind a négyen szereplünk. A refrén egy lelkesítő, közös éneklés: „Másképp ki hinne nekünk?”

<br/><br/>A Fürjfej ezúttal harsányan zeng. Hamarosan az egész bár csatlakozik, egy dalt énekelnek a tollnokokról. És bár mi köztudottan titkolózó nép vagyunk, észreveszem, hogy ez mintha senkit sem zavarna az asztalnál."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_155_Largo_LocHeroName"		"Largo"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_15_Razor_LocFieldNotes"		"Azt mondják, amikor meghalunk, lelkünk a Keskeny Útvesztőbe vándorol, ahol meghatároztatik örök sorsunk. Mesének hangzik, melynek célja jó úton tartani minket, de a zsúfolt Helio Imperium bazáron át mellettem sétáló rongyos ruhát viselő férfi esküszik rá, hogy igaz.

<br/><br/>– Metsző, ő az, aki továbbtereli a lelkeket – mondja borzongva. – Addig korbácsol elektromossággal, míg olyan gyorsan nem futsz, hogy a lábad alig éri a földet.

<br/><br/>A férfi – aki nem volt hajlandó megmondani a nevét – valahogy elszökött Metsző éber tekintete elől, majd a Keskeny Útvesztőből. Elmeséli élete történetét. Kezd kevésbé úgy tűnni, mintha beszélgetést folytatna, és inkább úgy, mintha az ügye mellett érvelne. Végül visszatér Metsző témájához.

<br/><br/>– Van egy könyve az összes halott nevével – mondja a férfi. – Nem t'om, az enyém még mindig benne van-e, miután megszöktem, de attól még menekülök. Nem akarom, hogy észrevegye, hogy hiányzom, és a nyomomra bukkanjon.

<br/><br/>A levegő hirtelen megtelik elektromossággal. A kék ég ellenére villám csattan. És ezzel a férfi eltűnik."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_15_Razor_LocHeroName"		"Metsző"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_16_SandKing_LocFieldNotes"		"Qaldin napégette bazárja életerőtől vibrál. Árusok kiabálják túl az érkező karavánok lármáját. A levegő fűszerektől illatos. A kerengő dervisek titokzatos rítusokat táncolnak. Báránynyársat rágcsálva megjegyzem az idegenvezetőmnek, milyen élettelinek tűnik a királyság az élettelen sivatag közepén.

<br/><br/>– A sivatag nagyon is él! A Sziporkázó Pusztaság gondolkodik. Mozog. És amikor testre vágyik, elküldi a Homokkirályt – nevet fel Wasim. Kifejti, hogy ez az avatár egy Crixalisnak, vagy A Homok Lelkének nevezett hatalmas pókfélének látszik. – És ki kovácsolta a páncélt, amely lehetővé teszi, hogy alakot öltsön? Qaldin Dzsinnje! – hajol közelebb. Szeme vidámságtól vagy büszkeségtől csillog.

<br/><br/>Vajon miért tette ezt a Dzsinn? Wasim vállat von: – Egyesek szerint azért, hogy alakot adjon a sivatagnak, amellyel meg lehet alkudni, hogy ne nyelje el Qaldint. Mások szerint, hogy egy szörnyeteget teremtsen az emberek kínzására. Megint mások szerint egyszerűen azért, mert szórakoztató volt.

<br/><br/>Megkérdezem Wasimtól, hogy szerinte miért varázsolt a Dzsinn egy mágikus homoki skorpiót.

<br/><br/>– Ki a fene tudja, miért tesz a Dzsinn bármit is? – nevet fel Wasim."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_16_SandKing_LocHeroName"		"Homokkirály"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_17_StormSpirit_LocFieldNotes"		"Fél-mennyei lényhez képest, aki látszólag tiszta elektromosságból áll, Dörgedelmes Raijin igencsak két lábbal áll a földön.

<br/><br/>E régióban inkább Viharlélekként ismerik, de ragaszkodik hozzá, hogy Raijinnek szólítsam.

<br/><br/>– A barátaim így hívnak, és mindenki, akivel találkozom, a barátom – kuncog.

<br/><br/>Kétlem – gondolom –, miközben a Viharföldeken barangolva a megvívott és megnyert csatáinak történeteivel szórakoztat. A villámlás aggasztó, de úgy tűnik, arra kényszeríti, hogy csak őt csapdossa. Azt mondja, csiklandozza. Ezt szintén kétlem.

<br/><br/>Majd Raijin megosztja velem annak történetét, hogyan jutott az erejéhez. Mágiával próbálva esőt előidézni, hogy segítsen éhező népén, feldühítette a Mennyei Vihart, aki ezután megpróbálta megölni. Egy újabb varázslat, amitől azt remélte, hogy feláldozza magát a faluja megmentéséért, ehelyett egyetlen lénnyé egyesítette a mágust és a Mennyeit.

<br/><br/>Hangulata olyan borongóssá válik, mint a feje fölött gomolygó viharfelhők, de gyorsan újra felderül.

<br/><br/>– Most jóra igyekszem használni a vihar erejét – mosolyog, és jó nagyot csap a hátamra. Az ütés is kemény, de a kezéből érkező elektrosztatikus kisülés az, ami elrepít."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_17_StormSpirit_LocHeroName"		"Viharlélek"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_18_Sven_LocFieldNotes"		"Kagylók és levedlett rákpáncélok ropognak Sven páncélos lábai alatt, ahogy a Keskeny Csatorna vérhomok partján masírozik. Egy hete követem húsz lépésnyire mögötte. Egyszer integettem. Semmi válasz.

<br/><br/>Ez az, amit tudok: Úgy fut, mintha büntetné a földet, amiért a lába alatt van. Ugyanolyan jól érzi magát a vízben, mint a szárazföldön, szóval talán igazak a mesék arról, hogy az anyja valamiféle tengeri lény. És ugyanolyan jól vadászik a Kitaszított Pengével, mint ahogyan csatában használja azt.

<br/><br/>Nem viccelek. Figyeltem, ahogy száz méterről egy rohanó gungaszarvasra hajítja, épp a gerincén át tűzve fel azt egy vasfára úgy, hogy még tíz centire bele is fúródott. Másnap reggel pedig otthagyta a gungaszarvas egyik jól megsült combját a tűz mellett. Személyes lovagi kódexének része? Békeáldozat? Talán csak nem volt éhes.

<br/><br/>Végre felkeltve a figyelmét, megpróbálom elkezdeni az interjúnkat, és megkérdezem, igaz-e, hogy félig meranth. Oldalvást rám sandít, kisétál a Keskeny Csatorna számos mólójának egyikére, teljes páncélban leugrik róla, és hullámzás nélkül csobban a csatorna sötét mélységébe.

<br/><br/>– Igen – írom. Épp most fejeztem be a Svennel bárki által valaha készített leghosszabb interjút. Nem rossz."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_18_Sven_LocHeroName"		"Sven"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_19_Tiny_LocFieldNotes"		"A Vuurcrag két kisebb hegye közötti völgy kénes levegője heves köhögést vált ki belőlem. Nehezen tudok lépést tartani a némi iróniával Picinek nevezett sziklaóriás hatalmas lépteivel. Ahogy megyünk, úgy tűnik, mintha lassan növekedne. Várjunk, egyre hosszabbá válnak a lépései? Magába szívja a körülötte lévő köveket?

<br/><br/>– Igen, talán lávaként kezdtem – mondja, válaszolva a kérdésre, amiről nem is tudtam, hogy hangosan feltettem. – Lehet, hogy e vulkánok egyike hozott létre engem. Köszönöm, apróság – mormolta.

<br/><br/>Néhány órával ezelőtt egy völgybeli erdő szélén találtam rá, amint a fadobást gyakorolta. Amikor megjegyzést tettem a feje búbján lévő lekerekített, körkörös vonalakra, utalva rá, hogy azok utalhatnak a származására, zavartnak tűnt. Azt állította, hogy igazából még soha nem látta azokat. Miután segítettem egy pillantást vetni rájuk a csomagomból elővett tükörfényes tányérral, megesküdtem volna rá, hogy elmosolyodott.

<br/><br/>– Egyszer felmásztam a Vuurcrag hegy legmagasabb csúcsára. Onnan fentről az egész hegység olyan alakú volt, mint ezek a körök – mondta Pici.

<br/><br/>Miközben e sorokat írom, már törtet is tovább. Kezd felgyorsulni. Köhögőrohamot kapva a földre roskadok. – Sok szerencsét, nagyfiú – zihálom."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_19_Tiny_LocHeroName"		"Pici"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1_Antimage_LocFieldNotes"		"Antimágus utáni hosszú keresésem végül elkerülhetetlenül vitt vissza az Ultimyr Akadémiára, arra a helyre, amit ő legszívesebben porig égetne, benne mindenkivel.

<br/><br/>Miután egy megbűvölt ajtónál igazoltam a személyazonosságom, az ebédlőbe indultam. Az egyik megbízhatóbb varázsló informátoromat nagyjából pontosan ott találtam, ahol legutóbb hagytam: egy lócán, fáradtan bámulva egy magát újratöltő feneketlen kupányi mézsörbe.

<br/><br/>Ő olyan ember, aki szinte minden témáról nyíltan beszélne, haragtartó dühöngő istenektől kezdve a nagy varázslóháborúkon át ténymorzsákig a holdról. Úgy tűnt, az egyetlen dolog, amiről nem hajlandó beszélni, az az a személy, akiről egyre kérdezgettem. Antimágus pengéi, amelyek képesek elvonni a mágiát?<br/>
– Hallottál már Szörnyűfa óriáspókjairól?<br/>
Antimágus megbízása bajtársai bebörtönzésére a Tyler-birtokon?<br/>
– Hadd mondjam el, hol lehet jó minőségű talárokat vásárolni észszerű áron.<br/>
Látták mostanában?

<br/><br/>Megborzong. Kifogyott a témaváltási lehetőségekből, így fáradtan – hirtelen és nyugtalan józansággal – a szemembe nézett, és azt mondta: – Ne kényszeríts rá, hogy róla beszéljek.<br/>
Ezzel hátat fordított nekem, megújult érdeklődéssel a korsójában felörvénylő mézsör iránt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1_Antimage_LocHeroName"		"Antimágus"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_1_Antimage_LocPersonaFieldNotes"		"Wei fel-alá járkált, miközben helyet foglaltam mentora szűkös szálláshelyén a Tyler-birtokon, a bűnöző varázslók menedékén. Eleinte mindketten egyformán csalódottak voltunk. Én reméltem, hogy végre interjút készíthetek Antimágussal. Ő remélte, hogy a kopogás az ajtón egy újabb „szórakoztató” lehetőséget jelent egy szökevény megölésére. De amikor megemlítettem, hogy Jólelkű küldött, Wei elmosolyodott, és jelentős lelkesedéssel mesélte, hogy titokban mindig is remélte nyomtatásban látni a nevét.
<br/>– De ezt a részt ne írd le – tette hozzá.
<br/>Úgy tettem, mintha kitörölném a mondatokat, amiket épp az imént olvastál.

<br/><br/>A beszélgetésünk olyan volt, mint egy folyót próbálni szabályozni. A családja egy fosztogató boszorkány általi lemészárlásáról szóló történet hirtelen félbeszakadt, és Antimágus szigorú diétájáról szóló panaszáradattá változott, ami azonnal egy anekdotává alakult az első általa levágott varázslófejről, majd valahogy odáig fajult, hogy az oktatója polcán lévő egyetlen könyvet ajánlja, ami nem „dögunalom”.

<br/><br/>Végül megkérdeztem, hogyan talált rá Antimágus.
<br/>– Persze. Ez a tökéletes történet a naplódba.
<br/>Miután összeszedte a gondolatait, hozzátette: – Bocsánat, hol is tartottunk?"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_20_VengefulSpirit_LocFieldNotes"		"– Szólíts Shendelzare-nak – mondja kedvesen a Sápadt Fészek királynője.

<br/><br/>Birodalombeli beceneve inkább... nos, a bosszú iránti megszállottságra utalna. De minden beszámoló szerint kivételesen jól vezeti a királyságot, és úgy tűnik, mindenki szereti. Valószínűleg az is segít, hogy elődje a trónon, húga, Imperia kegyetlen és gonosz diktátor volt. Ha népszerű uralkodó akar lenni az ember, az nem rossz előző felvonás.

<br/><br/>Főleg, mivel Imperia eleve ellopta a trónt Shendelzare-tól; egy palotai puccs során levágta a szárnyait és ledobta őt a legmagasabb toronyból, majd hagyta volna meghalni. Csak egy véletlen találkozás a csínytevés kóbor istennőjével mentette meg az életét.

<br/><br/>Hát, jobbára. Évekig olyan állapotban létezett, amely nem volt sem teljesen élő, sem teljesen halott. Feltételezem, innen jön a becenevének „Lélek” része. Azt is sejtem, hogy a trónját elvevő és őt majdnem meggyilkoló gonosz húga az, ahonnan a „Bosszúszomjas” rész származik.

<br/><br/>Úgy tűnik, Shendelzare mostanra megbékélt. Bármilyen bosszú is fűtötte, az kielégítésre talált. (Ráadásul, ami azt illeti, manapság sokkal fizikaibbnak is tűnik). Egy felkeléssel és egy királynőgyilkossággal később már minden rendben is van Égharagja birodalmában.

<br/><br/>Nos, jobbára rendben. Ott van még a Szárnyaszegettek, egy madárlényekből álló kaszt ügye is, akik Shendelzare-ral együttműködve segítették legyőzni a húgát, cserébe az egyenlő bánásmódért a királyságban. Úgy tűnik, betartatják vele az alkut, és voltak kezdeti problémák.

<br/><br/>Mégis, bízik benne, hogy békét tud hozni, mindaddig, amíg igazságos és tisztességes, más szóval nem a húga. Úgy tűnik, manapság nem igazán érdekli a bosszú. – A bosszú egy királyságot megnyerhetett nekem – mondja –, de annak népét nem tudja megnyerni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_20_VengefulSpirit_LocHeroName"		"Bosszúszomjas Lélek"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_21_Windranger_LocFieldNotes"		"A Zaru'Kina melletti fák mintha Lyralei kezével összhangban mozognának. Ugyanaz a szellő, ami az ágakat húzza-vonja, sajnos engem is borzongásig dermeszt. Mindig van valami.

<br/><br/>– Á, bocsánat – mondja vállat vonva, továbbra is derűsen.

<br/><br/>Leveszi köpönyegét, és felajánlja nekem. Tapasztalattal szerzett vonakodásom ellenére, hogy új „barátoktól” fogadjak el ajándékokat, mohón magam köré tekerem.

<br/><br/>– Azt kérdezted, hogyan szerethetem a szelet, miután egy vihar megölte a szüleimet – mondja ugyanazzal a furcsa könnyedséggel. – De amit nem értesz, az az, hogy maga a szél az én szülőm, nem ők. Az sokkal inkább anyám, mint az, aki életet adott nekem. Az ringat álomba dalával, az simít végig ujjaival a hajamon.

<br/><br/>Gondolkodás nélkül ismét int egyet, mire a tábortűzből szikrák csapnak felém. Hátraugrok, mire ő ismét bocsánatot kér, kuncogva.

<br/><br/>– Anyám ma elég heves, nem igaz?"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_21_Windranger_LocHeroName"		"Szélvész"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_22_Zeus_LocFieldNotes"		"A Nadragulya Kocsmán kívül villámok hasogatják az eget, így fényes villanásokat lehet látni az esőt odakint tartó viharvert fa zsalugátereken át. Egy ennyire csúnya vihar csak egyet jelenthet:

<br/><br/>Zeusz dühös.

<br/><br/>És valóban, valaki berúgja a szórakozóhely ajtaját, és maga az Istenek Atyja törtet be.

<br/><br/>– Az asztala készen áll! – böki ki a testes csapos készségesen. Már rohan is a terem közepén lévő asztalhoz, elhessegetve az ott ülő vendégeket. Egyetlen pillantás a Zeusz szemeiből és ujjbegyeiből kiinduló elektromos ívekre figyelmezteti a vendégeket, hogy a legjobb, ha utat engednek.

<br/><br/>Zeusz odaviharzik, és lezuttyan egy székre, amely nyikorog a súlya alatt. Egy korsó sör van máris előtte, mielőtt kérnie kellene.

<br/><br/>– Meddig kell még bizonyítanom ezek között a halandók között, mielőtt visszatérhetek az Olümposzra? – bődül el Zeusz. – Már biztosan nem sokáig… – dörmögi a csapos, mielőtt úgy döntene, jobb, ha csendben marad.

<br/><br/>Zeusz tekintetével követ egy formás pincérlányt, mielőtt megrázná a fejét és ledöntené az italát. A kelleténél többször tévedt már meg ezelőtt, ez vezetett ahhoz, hogy a felesége száműzte.

<br/><br/>– További csaták várnak rám – sóhajt hangosan, mielőtt újra kitrappolna a zuhogó esőbe."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_22_Zeus_LocHeroName"		"Zeusz"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_23_Kunkka_LocFieldNotes"		"Magas hullámok csapódtak a Reszkető Szigetek nyugati szélén álló szirteknek. Biztonságos távolságot tartottam a meredélytől, miközben egy Tarn nevű kladd kecsketenyésztő és én a szomszédos síkon barangoltunk.

<br/><br/>– Amott történt az egész – mondta Tarn, kimutatva messze a tengerre. – A démonok tömegével jöttek, és a hadiflottánknak bőven akadt dolga, ahogy próbálták visszatartani őket.

<br/><br/>– Más flottákat egy pillanat alatt legyűrtek volna – erősítette meg. Más flottáknak nem volt Kunkkájuk. A higgadt admirális látszólag lehetetlen esélyek ellen vezette a rohamot, és akkor sem volt hajlandó fontolóra venni a meghátrálást vagy megadást, amikor a hajók egymás után süllyedtek el.

<br/><br/>– A mágusok azt fogják mondani, ők segítettek, és talán úgy is volt, de adj nekem egyetlen hajót Kunkkával a kormánynál, és kedvemre valók lesznek az esélyek – mondta Tarn.

<br/><br/>Természetesen sem a démonok, sem a Kladd Haditengerészet nem volt ellenfél Maelrawnnak, a hatalmas tengeri szörnyetegnek, amely a mélységből bukkant elő és mindent elpusztított. Egyesek szerint a lény a mélybe húzta Kunkka hajóját, de Tarn hallani sem akar erről.

<br/><br/>– Tiszta éjszakákon még mindig látni a hajóját e vizeken járőrözni – állítja. – És amíg ő itt van, biztonságban vagyunk."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_23_Kunkka_LocHeroName"		"Kunkka"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_25_Lina_LocFieldNotes"		"A nap perzselőn süt a Misrule feletti felhőtlen, sivatagi égen.

<br/><br/>Lina hővillámja azonnal ropogósra süti a harminc centis skorpiót, amit csak akkor vettem észre, amikor már majdnem késő volt. Fácánillatú, bár ez a legkevésbé étvágygerjesztő fácán. – Erre – mondja Lina, lerúgva a nyolclábú tetemet a dűnéről, és bemasírozik a barlang szájába.

<br/><br/>– Kilencéves koromban találkoztam a sivatagi sárkánnyal. Egyfajta hüllő-apafigurának tekinti magát, szóval semmi hirtelen mozdulat, különben... – mondja, és előteremt egy tűzgolyót.

<br/><br/>– Értettem.

<br/><br/>A sarkon befordulva ott találjuk őt, ahogy épp kitekeredik, egyik mogorva, hosszúkás pupilláját rám szegezve. Aztán kacsint, megrázza magát, mint egy kutya, és harsányan felnevet.

<br/><br/>– Most már vehetsz levegőt – bök meg Lina.

<br/><br/>Magát a tüzet használva kettesben újra előadják Lina legnagyobb csatáit; a történetek ugyanolyan lenyűgözőek, mint a szédítő pirotechnikai bemutató.

<br/><br/>Majd a műsor leül, ahogy Lina nem túl hízelgő piktogramokat éget a húgáról a barlang falába, közben egyre feldúltabbá válva. Csendben távozom, örülve annak, hogy egyke vagyok."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_25_Lina_LocHeroName"		"Lina"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_26_Lion_LocFieldNotes"		"– Lelkek ezreit gyűjtöttem össze – mondja Azagar démon az őt fogva tartó idézőkörből. – Minden démonnak 10 000-et kell összegyűjtenie, hogy fődémonná léptessék elő. Én csak kettőre voltam ettől.

<br/><br/>Azagar a pokol egyik fényes csillaga volt. A legtisztább lelkeket gyűjtötte, szent vezetőket, emberbarátokat, sőt egy igazi szentet is becsapva. Oroszlán, a Démonboszorkány varázsló legnagyszerűbb zsákmányai egyike volt.

<br/><br/>– Ő mindig is a kisemberekért küzdött – mondja a démon. – De ha volt bármi, amit jobban szeretett a jótetteknél, az a velük járó tömjénezés volt.

<br/><br/>Azagar végtelen hírnevet és dicsőséget ígért Oroszlánnak, ha az csupán csak követi az utasításait. A démon elferdítette Oroszlán igazságérzetét, erőfeszítéseit az igazak ellen fordítva. Miután Oroszlán lelke teljesen és igazán romlottá lett, Azagar elhagyta őt, lelkével együtt térve vissza a pokolba, és magára hagyta a varázslót, hogy szembenézzen az általa okozott kárral.

<br/><br/>– Épp terveket készítettem, hogyan rontsak meg egy ájtatos papot a 10 000. lelkemként, amikor Oroszlán megjelent a pokolban, visszakövetelve a lelkét – mondta Azagar.

<br/><br/>De a pokolban nincs visszatérítés. Oroszlán nem tudta visszaszerezni a lelkét. Így helyette dühbe gurult, és levágta a démon kezét. Amikor visszatért a pokolból, tele volt haraggal és gyűlölettel.

<br/><br/>– Hé, tudtad, hogy ha egy hónap szünetet tartasz a lélekgyűjtésben, hogy felépülj, a számlálód visszaáll nullára? – kérdezi Azagar keserűen. – Én bizony nem tudtam.

<br/><br/>– Így elölről kellett kezdenem. Figyelj, úgy nézel ki, mint aki mindjárt kifogy a tintából. Tudnék neked szerezni végtelen készletet. De ára van."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_26_Lion_LocHeroName"		"Oroszlán"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_27_ShadowShaman_LocFieldNotes"		"Rhasta, az Árnysámán kinyújtotta a kezeit. Enyhe bosszúsággal és nem kevés szkepticizmussal – elvégre nem vagyok bolond – megfogtam azokat. A troll hírneve legjobb esetben is vegyes volt, és tudtam, hogy ezek az úgynevezett „sámánok” jobban értenek azok kiismeréséhez, akiket átvernek, mint a halottakkal barátkozáshoz. Rhasta lehunyta átható fehér szemeit, és egy dallamot dúdolt.

<br/><br/><i>Most jön az átverés</i> – gondoltam. Újabb idő- és pénzpocséklás. De ahogy a dallam folytatódott, beleakadt valamibe a tarkómnál. Annyira ismerős volt, szinte olyan, mint egy illat, ami a lelkedbe kapaszkodik, egy emléket keresve. Rhasta csettintett a nyelvével, és feltett egy nagyon személyes kérdést, amit itt nem fogok megosztani.

<br/><br/>Megpróbáltam leplezni a reakciómat, amikor Rhasta új hangon kezdett beszélni, mintha valaki, akit régen ismertem, az ő torkát használva szólt volna. Miután ő, vagyis inkább a nő, elmondta a mondanivalóját, Rhasta kinyitotta a szemét.

<br/><br/>Felemelt egy széles karimájú kalapot, és hátborzongató mosolyra húzta a száját.

<br/><br/>– Most jön a legjobb rész: az adományod."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_27_ShadowShaman_LocHeroName"		"Árnysámán"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_28_Slardar_LocFieldNotes"		"Az apró verdafa szkiff, amit egy ellenség ellenségének a barátjától kölcsönöztem, kaotikusan imbolyog Árnypart hullámzó vizén, miközben széllel szemben evezek. Mindig széllel szemben. Köszi, Jólelkű.

<br/><br/>Zöld uszony villan fel, majd csap le üdvözlésképp. A kapcsolatom. A naga, az Elsüllyedt Kincstár egykori őre egyetlen, balettbe illő mozdulattal orsózik fel a szkiffem mellé, és előre követeli a fizetséget. Azt is többször megemlíti, hogy „jelenleg pár nélkül” van.

<br/><br/>Miután kifizettem (érmékkel, és csakis érmékkel), elmeséli, hogyan üldöztek egyszer Slardarral egy meranth-ot, aki ellopott valami lángbotot, és a mélységbe menekült. A slithereent nem érdekelte, hogy a szerkezet víz alatt gyakorlatilag használhatatlan, ahol a tüze kialudt, mielőtt meggyulladhatott volna. Az elv volt, ami számított.

<br/><br/>Amikor tehát a könyörtelen Slardar utolérte, partra vonszolta a tolvajt, a bot hegyét a hasához erősítette, és egy teljes napig sütötte elevenen.

<br/><br/>– Elviselhetetlen volt a bűz – sziszegi a naga elismerően. – De Slardar olyan utolsó leckét adott neki, amit magával vihetett a sírba."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_28_Slardar_LocHeroName"		"Slardar"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_29_Tidehunter_LocFieldNotes"		"Füstkikötőtől délre a tengerpart több kilométernyi érintetlen fehér homok, amit a kikötőből lesodródott kóbor ködszalagok tarkítanak. Ha a köd különösen sűrű, akár a víz szélén kihelyezett „FÜRÖDNI TILOS” táblát is elnyelheti. Ezért a biztonság kedvéért Füstkikötő városi tanácsa néhány méterenként kihelyezett egyet. Nem akarják, hogy ez az információ elkerülje a figyelmet.

<br/><br/>– A terület egykor gazdag utazók kedvelt célpontja volt – mondja Pellen, egy, a parttól kicsit odébb található elhagyatott turistaszálló tulajdonosa.

<br/><br/>– Olyan sok kereskedő járt ide – mondja komor hangon. – Elhozni a családjukat egy hétre pihenni, vagy üzleti megállapodásokat kötni más kereskedőkkel.

<br/><br/>De aztán jött Dagályvadász.

<br/><br/>Először morajlás hallatszott a vízben. Aztán jött az első sikoly. Újabb sikolyok követték, majd még sokkal több sikoly. A vízben bárki könnyű préda volt. A szárazföldön némelyeknek volt esélye megküzdeni a menekülésért, de csak azért, mert olyan sokan voltak. Gyilkosuk módszeres volt és vidám, és utat mészárolt közöttük.

<br/><br/>– Az a kék víz ott kint? Vörös volt. A fehér part? Hónapokba telt, mire az árapály elmosta a vért – mondja Pellen. – Ez egy éve volt. Az emberek még nem kezdtek el visszatérni. Talán soha nem is fognak.

<br/><br/>Kiegyenesíti az egyik táblát. – Tengerpart, ahol nem úszhatsz. Nem mondhatom, hogy hibáztatom őket."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_29_Tidehunter_LocHeroName"		"Dagályvadász"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_2_Axe_LocFieldNotes"		"Mindazon hősök közül, akik valaha is a földi létsíkra tették a lábukat, <span class='strikethrough'>nagyon kevesen</span> <span class='strikethrough'>szinte senki</span> a világon senki sem tudta volna felvenni a versenyt a nagy Mogul Khannal, a <span class='strikethrough'>Fejszéssel</span> <span class='strikethrough'>Hatalmas Fejszéssel</span> Nagy és Hatalmas Fejszéssel, ahogy világszerte ismerik. Miután közelről láttam <span class='strikethrough'>brutalitását</span> művészetét, habozás nélkül kijelenthetem, hogy <span class='strikethrough'>a legbátrabbak közé tartozik</span> kétségtelenül a legeslegbátrabb harcos, akit e vidékek láttak.

<br/><br/>A Vörös Köd tábornoka, az oglodik legnagyobbja ugyanannyira <span class='strikethrough'>nem retten meg a haláltól</span>  <span class='strikethrough'>nem retten meg a haláltól, ami azt jelenti, hogy nem fél tőle</span> jóképű, mint amennyire halálos.

<br/><br/>Hagyatékát illetően is figyelemre méltóan gyakorlatias. Valójában nem volna pontatlan azt állítani, hogy nem mindennemű ösztönzést nélkülözően jegyzem fel számtalan erényét.

<br/><br/>Mogul azt mondja, tetszett neki a legutóbbi mondat a számtalan erényéről. Azt is szeretné, ha rámutatnék, hogy nem kényszerít arra, hogy egyszerűen leírjam mindazt, amit arról mond, hogy mennyire nagyszerű is ő.

<br/><br/>De ő tényleg igazán nagyszerű. Ezt csak magamtól írtam."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_2_Axe_LocHeroName"		"Fejszés"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_30_WitchDoctor_LocFieldNotes"		"– Gyógyulásért jöttél? Talán egy szép átokért egy volt kedvesednek?

<br/><br/>Zharvakko, a Kuruzsló a kunyhója körül botorkált, amely a legnagyobb volt a Prefektúra-sziget dzsungelében levő falujában. A rozoga polcokon magasan tornyosult a fonott csecsebecsék, döglött gyíkok és különféle koponyák kavalkádja. Rengeteg koponya.

<br/><br/>– Bármire is van szükséged, a megfelelő doktorhoz jöttél – mondta olyan vidámsággal, amire nem számítottam.

<br/><br/>Vidámsága lehervadt, amikor elmagyaráztam, hogy nem gyógyulást vagy átkokat keresve jöttem, de újból felderült, amikor mondtam, hogy attól még hajlandó vagyok fizetni neki, de a történetéért, nem a bájitalaiért.

<br/><br/>– A történetemet akarod tudni? Meddig érsz rá? – kuncogott. – Nekem van a legjobb történetem.

<br/><br/>– Sok évvel ezelőtt, amikor kis csöppség voltam, megtört voltam és csúnya. De az istenek irgalmasak. Varázserőt adtak nekem. Meggyógyítottam magam.

<br/><br/>Kihúzta magát, amennyire csak tudta, de még így is púpos és görnyedt volt. Szélesre tárva karjait büszkén nagy levegőt vett, közben felborítva egy halom csontot.

<br/><br/>– És most... egész jól nézek ki, nem?

<br/><br/>Miközben egy koponya gurult a lábamhoz, sem szívem, sem bátorságom nem volt mást mondani neki."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_30_WitchDoctor_LocHeroName"		"Kuruzsló"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_31_Lich_LocFieldNotes"		"Egyetlen módot nem látok arra, hogyan létezhetne feneketlen gödör. Pontosan öt módot látok rá.

<br/><br/>Egy: egy alagút az, egyenesen keresztül a bolygón. Kettő: portál egy végtelen ürességbe. Három: kapu a feledésbe. Négy: időtágulás, amely a zuhanást végtelen vánszorgássá lassítja. Öt: valami teljesen más.

<br/><br/>Tölts fel egy gödröt vízzel, és tavat kapsz. Tedd feneketlenné, és kész a Fekete Tó. Senki sem tanulmányozta alaposabban, még ha önkéntelenül is, mint Holtmágus. Az egykori Ethreaint, a fagymágust és zsarnokot megbuktatták. Azután beledobták. Egy évet töltött süllyedéssel, és még számtalan évet fennakadva egy csipkézett kiszögellésen, így rengeteg ideje volt töprengeni.

<br/><br/>Megkérdeztem, hogy a tó tényleg feneketlen-e. Elvigyorodott. Az arca ajkak nélküli koponya, így korlátozottak a lehetőségei. Mindazonáltal nyugtalanító.

<br/><br/>– Egyszer már kérdezte tőlem ezt valaki. Anhil? Kíváncsi fickó. Túl kíváncsi. – hajolt közelebb, a hangja vidám volt. – Imádom a vakmerő földmágusok ízét.

<br/><br/>Felejtsük el a Fekete Tavat. Elég egyértelmű, hogy Holtmágus romlottsága a feneketlen."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_31_Lich_LocHeroName"		"Holtmágus"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_32_Riki_LocFieldNotes"		"Slom utcái ködösek voltak, az utcai lámpák halvány fénye bőven hagyott árnyékos részeket. Nem mintha akár a déli nap fényében észrevettem volna a közeledtét. Egy torkomhoz szorított penge formájában mutatkozott be.

<br/><br/>– Miért kérdezősködsz rólam? – sziszegte Riki. – Beszélj gyorsan. Nem érek rá egész nap eldönteni, hogy élj vagy halj-e.

<br/><br/>Hallottam, hogy a királyi családját meggyilkoló sereg Slomban telepedett le. Mire megérkeztem, hogy beszéljek velük, az a néhány, akit még nem csaltak tőrbe és öltek meg, már elmenekült. Lassan beszélve – a torkomnál lévő acél nagyon óvatossá tett a hangszálaim túl vakmerő mozgatásával kapcsolatban – megkérdeztem fogva tartómat, hogy az öldöklés csillapította-e a bosszúvágyát.

<br/><br/>– Bosszú? – őszintén meglepettnek tűnt. – Milyen bosszú? Nem éreztem nagy szeretetet a családom iránt. A trónra sem tartottam igényt.

<br/><br/>– Nem bosszúból öltem meg a gyilkosaikat. Azért öltem meg őket, mert megtehettem.

<br/><br/>És ezzel eltűnt. De a szívem kalapálását leszámítva semmi jel nem utalt arra, hogy valaha is ott volt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_32_Riki_LocHeroName"		"Riki"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_33_Enigma_LocFieldNotes"		"A történetek megoszlanak arról, hogy kicsoda vagy micsoda Enigma: elátkozott alkimista, tudattal bíró fekete lyuk, vagy a megtestesült mélység. Egyikkel sem vágytam különösebben találkozni.

<br/><br/>A legjobb nyomom egy bizonyos Jovat Kazran naplója volt, amit egy megőrült alkimista fia ajándékozott nekem.

<br/><br/>– Örömmel szabadulok meg tőle – mondta szinte bocsánatkérően. – Azt javaslom, ne olvasd el.

<br/><br/>Figyelmeztetése ellenére megpróbáltam. Bevallom, a könyv túl magas volt nekem, többnyire homályos elmélkedések a sötét mágiáról. Az sem segített, hogy az utolsó oldal hiányzott. Elmentem, hogy keressek egy szakértőt a témában, aki elmagyarázza, ami egy újabb alkimista, Cedric nyomára vezetett.

<br/><br/>Laboratóriumát egy padláson találtam, amely a csillagokra nyílt. Könyvek és üvegek hevertek szétszórva mindenhol. Piros krétával titokzatos körök voltak a kőpadlóra rajzolva, gyertyacsonkokkal övezve. De Cedric már rég eltűnt.

<br/><br/>Zsákutca, feladat vége. Megkönnyebbülést kellett volna éreznem. Helyette nagy nyugtalanságot éreztem. Egy halhatatlanságot ígérő könyv, hiányzó utolsó oldallal. Gyanítottam, hogy nem én leszek az utolsó, aki megpróbálja megtalálni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_33_Enigma_LocHeroName"		"Talány"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_34_Tinker_LocFieldNotes"		"Még évekig tartó kihasználatlanság és elhanyagoltság után is – a barlang falain folyadék csöpög, ami közelebbről megvizsgálva talán nem is víz –, az Ibolyaszín Archívum még mindig rendezettebb volt, mint egy átlagos buzgó viskó. Számítottam rájuk, és sikerült is elkerülnöm a szokásos halálos csapdákat, amiket a buzgó népek szeretnek a tudástáruk kíváncsi látogatóinak hagyni. Kellett hozzá némi vadászat, de miután kitértem az ágyútűz és a lándzsacsapda elől a folyosó végén, amely egy oldalsó helyiségbe (és egy karóveremhez) vezetett, végül megtaláltam Boush jegyzeteit arról, hogy mi vezetett az úgynevezett Ibolyaszín Fennsík Incidenshez.

<br/><br/>Nem vagyok mérnök, de elég tudással rendelkeztem ahhoz, hogy legalább valamennyire követni tudjam Boush firkálmányait. Munkája messze túlmutatott minden más buzgóén, akit volt bosszúságom ismerni. Boush mesterien kezelte magát a fényt, zavarba ejtő fémcsöveket és gömböket használva, hogy akarata szerint torzítsa azt.

<br/><br/>A naplók hangvétele mámorosról rémültre váltott, ahogy Boush elkerülhetetlenül elvesztette uralmát egy síkok közötti védelmi pajzs létrehozására tervezett új játékszer felett. A fény önmagába zárult, újra meg újra, mígnem – mint egy feszülése határán levő rugó – vadul visszaugrott a helyére, és lyukat ütött a mi világunk és egy másik, sötétebb között.

<br/><br/>Ezzel zárult az utolsó előtti napló az Archívumban. Kinyitottam az utolsót, és egyetlen bejegyzést találtam: „Síkok közötti védelmi pajzs: második kísérlet...”"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_34_Tinker_LocHeroName"		"Bütykölő"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_35_Sniper_LocFieldNotes"		"Kardel nem volt hajlandó interjút adni nekem, hacsak nem játszom vele ezt az ostoba, potenciálisan öngyilkos játékot. Száz lépésnyire menve tőle, feltartottam egy nyersen vázolt arcot ábrázoló, naplómból kitépett papírdarabot. Mielőtt pisloghattam volna, egy lövés zúgott el felettem, lyukat hagyva a célpont közepén.

<br/><br/>– Menj hátrébb még száz lépést – kiáltotta. Kitéptem még egy oldalt, és még hátrébb mentem. Ismét a kellős közepébe talált.

<br/><br/>– Menj még hátrébb.<br/>
Azt tettem.<br/>
– Nem, messzebb.<br/>
Már alig láttam, nemhogy hallottam volna. A lövés ismét telitalálat volt.

<br/><br/>Ahogy később sörözés közben beszélgettünk, Kardel bevallotta, küzd azzal, hogy buzgó, akiben még a többi buzgó sem bízik, valami felháborító jóslat miatt. A legtöbben csak akkor vettek róla tudomást, amikor nehéz erszény volt náluk, és meg akartak öletni valakit. Mindenki közül Kardel épp velem talált rövid menedékre a magányából."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_35_Sniper_LocHeroName"		"Mesterlövész"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_36_Necrophos_LocFieldNotes"		"A rothadásszag vastag takarója halotti lepelként borította be Brylswood apró faluját. Sűrű szöveten keresztül lélegezve bolyongtam keresztül a csendes utcákon, bárkit keresve, aki esetleg beszélni tudna Rotund'jere-ről, a romlott szerzetesről.

<br/><br/>Nemrég járt itt. Ennyi nyilvánvaló volt az utcákon heverő felpuffadt holttestek alapján. Megfeketedett kelések borították őket, amelyek nagy része kifakadt, valamiféle bűzös ichorral áztatva a földet, ami nem akart teljesen megszáradni.

<br/><br/>Néhányan felköhögtek valamit, amiről feltételeztem, hogy vér. Mások, úgy tűnik, szerencséjükre meghaltak, mielőtt a betegség elérhette volna a tüdejüket.

<br/><br/>Reméltem, hogy bármennyi idő is telt el Rotund'jere brylswoodi látogatása óta, az elég volt ahhoz, hogy a pestis véget érjen. Mégsem nyúltam semmihez, amíg el nem hagytam a helyet.

<br/><br/>24 óra telt el, mióta eljöttem, de még mindig pánikolva izzadok, valahányszor csak kaparni kezd a torkom. Abban reménykedem, hogy ha Sorvasztó betegsége el akarna vinni, már megtette volna."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_36_Necrophos_LocHeroName"		"Sorvasztó"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_37_Warlock_LocFieldNotes"		"– Nem látjuk itt szívesen – morgolódott Umboldt Tarnath, az Ultimyr Akadémia dékánja.

<br/><br/>A dékán fel-alá járkált tágas irodájában, amely díszes könyvtárként (továbbá boltíves laboratóriumként) is szolgál, miközben Demnok Lannik, az Átokkovács miatt dohogott.

<br/><br/>Lannik az Ultimyr főkurátoraként és beszerzési vezetőjeként szerzett nevet magának. Elismertsége tovább nőtt, amikor példátlan rátermettséget mutatott a mágikus művészetek terén.

<br/><br/>Sajnos egészségtelen szeretetet is mutatott a tömjénezés iránt, és mániákus megszállottságot a titokzatos erők elsajátítása terén. Nem elégedve meg a hétköznapi varázstudománnyal, homályos és veszélyes rituálékat keresett. Mániája úrrá lett rajta, és egyre sötétebb ösvényekre taszította.

<br/><br/>– Végül faragott egy botot szörnyűfából, és egy démon megidézésére használta azt, ami az iskola területén <i>erősen</i> tiltott – mondta Tarnath.

<br/><br/>Lannik állítólag most a saját Fekete Kódexét írja, amely Tarnath szerint tiltott varázslatokat és baljóslatú ráolvasásokat tartalmaz.

<br/><br/>– Ez Ultimyrnek kicsit már túl sok – sziszegte a dékán. – Szóval nem, már nem látjuk itt szívesen. És valamikor, valakinek lesz majd bátorsága ezt megmondani neki."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_37_Warlock_LocHeroName"		"Átokkovács"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_38_Beastmaster_LocFieldNotes"		"Slom omladozó felsővárosában egy istállómester esküszik rá, hogy Karroch egyszer elkábított egy vaddisznót. Nem kalapáccsal, hanem egy tökéletes viszonválasszal.

<br/><br/>– Az rávisított. Ő visszaröfögött. Erre az elnémult.

<br/><br/>Karroch, akit most a Vadak Urának hívnak, grimaszol a név hallatán. Megkérdeztem, milyen nevet szeretne inkább. – A Vadak Barátja – morogta.

<br/><br/>Karroch a királyi állatkert állatai között nevelkedett: oroszlánok, majmok és még egzotikusabb lények is. (– Régen én lapátoltam ki a helyet – árulja el az istállómester. – Láttál már grifftrágyát? Nem olyan, mint gondolnád.)

<br/><br/>Az egyik lény beszélt – nem hangosan, hanem telepatikusan –, és szabadságért könyörgött. A király nevetett, majd véresre verte. Karroch megpróbálta meggyógyítani, és míg igyekezett megmenteni az életét, kötelék alakult ki köztük.

<br/><br/>Azon az éjszakán, amikor végül elpusztult, a lény egy haláldalt énekelt, amely végigvisszhangzott az állatkert falai között. Majd egyetlen lélek hangja hallatszott, halkan sírva. Utána semmi. Majd pedig száz ketrec hangja, ahogy lassan, módszeresen, egyenként kinyitják őket.

<br/><br/>Másnap reggel a királyt széttépve találták, paták, csőrök, fogak és karmok által. Nem tudni, mi volt az utolsó dolog, amit hallott. De az arcán látszott, hogy nem örömmel hallotta."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_38_Beastmaster_LocHeroName"		"A Vadak Ura"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_39_QueenofPain_LocFieldNotes"		"Uldamine, aki Elze elesett városának történészének vallotta magát, és akinek könyvei szokatlanul népszerűek voltak, felnézett az általa tanulmányozott kaotikus lapok kavalkádjából. Hűvös mosolyt küldött felém.

<br/><br/>Zsúfolt könyvtárában számtalan kötet volt, amelyek közül többet ő írt. Némelyikük borítója arra utalt, hogy nem pusztán történelmi jellegűek.

<br/><br/>– Akasháról akarsz hallani – bökte oda. – Húzz ide egy széket.

<br/><br/>Leültem, miközben ő elmesélte Akasha, a Fájdalom Királynője történetét. Elze utolsó királya megparancsolta démonológusainak, hogy idézzenek meg egy magát a gyötrelem okozásának szentelő lényt.

<br/><br/>Elze polgárai jámbor népség voltak. Megbotránkoztatta őket a gondolat, hogy egy lényt foglyok kínzására idézzenek meg. Amikor megtudták, hogy Akashát valójában azért idézték meg, hogy a királyt kínozza a hálószobájában, elborzadtak.

<br/><br/>– Egész Elzében lehetett hallani az üvöltéseit – mondta, kissé elpirulva. – Mindent leírtam az egyik könyvemben... Hadd keressem meg.

<br/><br/>Keresés közben megemlítette, hogy Elze népe letaszította a királyt a trónjáról az... étvágya miatt. Ez felszabadította Akashát az uralma alól, és most mindenhol terjeszti a gyötrelmet.

<br/><br/>– Most írok róla egy könyvet – mondta. – Vinni fogják, mint a cukrot."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_39_QueenofPain_LocHeroName"		"A Fájdalom Királynője"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_3_Bane_LocFieldNotes"		"Egy eónokkal ezelőtt a Reszkető Sziget felszínébe mélyen bevájt templomhoz képest, amelyet titokzatos mágiával rejtettek el a nem kívánt szemek elől, Nyctasha katedrálisa figyelemre méltóan világos volt.

<br/><br/>Fáklyákkal teli falikarok világították meg az utat néhány méterenként, a falakat pedig fehérre festették, hogy visszaverjék a fényt.

<br/><br/>– Ezek a falak valaha feketék és karmazsinvörösek voltak – suttogta Nyctasha egyik papnője. – Amikor még azt hittük, hogy a félelem egyszerűen csak érzés, lelkiállapot.

<br/><br/>Meglepőek voltak e szavak a félelem istennőjének egy tanítványától. Ám bár Nyctasha rettegést teremtett, ő maga nem élvezte azt.

<br/><br/>– Egyszerűen kisugározta saját félelmét a halandók világába – magyarázta a papnő ünnepélyesen. – De irányított volt. Célt szolgált. Soha nem volt kegyetlen.

<br/><br/>Soha nem volt kegyetlen, legalábbis addig, amíg az istennő saját rémálmaiból meg nem született Romlás; egy oly nagy félelem megtestesülése, amit Nyctasha elszakított az elméjétől, nehogy megőrüljön. Azóta nem aludt.

<br/><br/>– Ekkor vált a félelem valami többé – borzongott meg a papnő. – Ekkor vált a félelem elementárissá."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_3_Bane_LocHeroName"		"Romlás"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_40_Venomancer_LocFieldNotes"		"A Jidi-sziget Savdzsungelének gőzölgő zöld homályában törökülésben ültem Ocot, a Yomoco törzs főnöke előtt, miközben egy tollas köpenyes fiatalember erőlködött, hogy nyelvemre fordítsa az öreg vadász szavait.

<br/><br/>– Korább – mondta az ifjú – Aktok népe fosztogatta itt. Visz fiak, visz leányok. Áldozatnak. Kígyóistent felébreszteni.

<br/><br/>A főnök a mohába köpött: – Rossz isten. Fal fel világ.

<br/><br/>– De most – folytatta az ifjú gesztikulálva – sok hold, nincs fosztogatás. Megyünk nézni. Figyelünk fák közül.<br/>
Rápillantott a törzsfőnökre, aki bólintott.<br/>
– Eltűntek. Egész falu. Csontok földön, kunyhók összetörve.

<br/><br/>Megkérdeztem, hogy ez nem megkönnyebbülés-e. Az ifjú lefordította a szavaimat, az öregember pedig komor nevetést hallatott.

<br/><br/>– Nem érted – fordította az ifjú lehalkított hangon. – Nem voltak sikertelen. Felébresztették Aktokot. Látjuk előmászni földből. Zöld bőr. Virágok a hátán. Nagy, éles fogak. Csöpögő méreg.

<br/><br/>A főnök közelebb hajolt, fogai feketék voltak a bételtől, és saját nyelvén krákogott. Az ifjú nyelt egyet, mielőtt továbbadta szavait.

<br/><br/>– Elkúszott. Reméljük, nem jön vissza. De most, Aktok él."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_40_Venomancer_LocHeroName"		"Méregszövő"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_41_FacelessVoid_LocFieldNotes"		"Tekintve, hogy milyen keveset tudunk Claszureme távoli birodalmának lényeiről, úgy döntöttem, hogy biztonságos távolságból tanulmányozom Arctalan Ürességet. Persze amikor az alanyodat Arctalan Ürességként, vagy Sötét Rettenetként ismerik, nehéz pontosan megmondani, hogy mi minősül biztonságos távolságnak, ha egyáltalán van olyan.

<br/><br/>Szerencsémre, vagy balszerencsémre nem sok választási lehetőséget kaptam e kérdésben. Vadfolyam dzsungelének sűrű lombkoronája alatt követtem őt... egy napig? Öt napig? Nem tudtam volna megmondani. De valahányszor megpillantottam szörnyű alakját, a lábam ólomnehéz lett, lelassítva a lépteimet, miközben ő akadálytalanul haladt tovább.

<br/><br/>Időnként elég közel kerültem ahhoz, hogy rendesen megnézzem, de akkor azonnal kétszer olyan messze tűnt fel, mint egy másodperccel azelőtt volt.

<br/><br/>Végül teljesen megdermedtem, ő pedig odaoldalgott, hogy megszagoljon. Az isteneknek hála, úgy tűnt, nem tekintett fenyegetésnek. Egyszerűen csak oldalra billentette a fejét, végigmért szemek és arc nélküli orcájával, majd elsétált. Én bénultan álltam és bámultam rá.

<br/><br/>Ezután úgy döntöttem, jobb, ha nem üldözöm tovább. Sötét Rettenet valószínűleg azon rejtélyek egyike, amelyeket jobb megoldatlanul hagyni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_41_FacelessVoid_LocHeroName"		"Arctalan Üresség"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_42_WraithKing_LocFieldNotes"		"Egy vaskos kötetet lapozgatva Qaldin boltozatos könyvtárában, Aldric Bramblethorn végre megtalálja, amit keres.

<br/><br/>– Itt van – mondja, és kuncogva odamutat. – Borzalmas, ugye?

<br/><br/>Prentiss, a legendás Ostarion király történetében jártas történész talált egy oldalt, amelyen egy csontból készült vár rajza látható. A sípcsontokból készült oszlopok oszlopfőit koponyák gyűrűi adják. A vár mérete arra utal, hogy emberek tízezrei adták az építőanyagot, és nem tudom elképzelni, hogy önszántukból tették.

<br/><br/>– Ostarion az egész birodalom felett akart uralkodni. De még inkább mindörökké akart az egész birodalom felett uralkodni – mondja Bramblethorn. Ambiciózus fickó. – A kastélya egyszerre volt erődítmény és figyelmeztetés.

<br/><br/>Ennek érdekében a király átesett egy tiltott rituálén. Ellenségei és alattvalói lelkét egyaránt felhasználva örökre a birodalomhoz kötötte magát, nem emberként, hanem lidércként.

<br/><br/>– Nem egészen él, de azért épp eléggé élő... legalábbis a céljaihoz – mondja Bramblethorn. – A királysága elbukott, de ő még ott van valahol, hűséget vagy halált követelve. Vagy gyakran mindkettőt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_42_WraithKing_LocHeroName"		"Lidérckirály"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_43_DeathProphet_LocFieldNotes"		"– Apám az utolsók egyike volt, akik jövendölést kaptak Krobelustól – krákogta az idős hercegné díszes verandáján. Egy fiatal szolgáló teát töltött neki, miközben ő a székébe rogyott.

<br/><br/>Krobelus a nagyon gazdagok jövendőmondója volt. Megkapta az életet és halált elválasztó fátylon túlra látás ajándékát, és e bepillantások a jövőről suttogtak neki.

<br/><br/>– Sötétségről beszélt apámnak, ami két év múlva beborítja majd őt – mondta a hercegné. – De ő egészséges volt. Arrogáns. Megkérdezte a jövendőmondót, hogy ha ilyen ügyes mások sorsának megjóslásában, miért nem vette a fáradságot soha, hogy a sajátját megjövendölje.

<br/><br/>Kiderült, hogy e kérdést hiba volt feltenni. Mert végül ez volt az, amire Krobelus soha nem tudott válaszolni. Éveken át gúnyolta a halált, a legmagasabb ajánlatot tevőnek árulva a fátyol titkait. De amikor befelé fordította a tekintetét, a halál visszagúnyolta. Egyedül a saját sorsa volt rejtve előtte.

<br/><br/>Így hát ehelyett átlépte a fátylat, feláldozva magát, hogy elragadja annak titkait. A Halál elutasította. Visszaküldte, újra és újra, minden feltámadással soványabban és megváltozva, megtagadva tőle a végső nyugalmat. És a végső választ.

<br/><br/>– Apám sorsa végül valóra vált – zihálta a hercegné. – Mert Krobelus többé már nem jövendöli a halált. Elhozza azt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_43_DeathProphet_LocHeroName"		"Halálpróféta"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_44_PhantomAssassin_LocFieldNotes"		"Odakint végigsimítok a kápolna hideg kőfalán. Nincsenek illesztések. Érdekes. A kísérőm, egy szigorú főnöknő nehéz harci köntösben azt mondja, hogy Mortreddel, és a Fátyol bármelyik Nővérével tilos beszélni. Céloz rá, hogy kedvességből küld el. Hogy nem tudná megmondani, mit tenne velem Mortred, ha maradnék.

<br/><br/>Nagyszerű. Két hónapnyi nyomkeresés, pletykák átválogatása, bérgyilkoscéhek könyörtelen (és nem valami készséges) vezetőivel beszélgetés, és a lehetőségeim: feladom vagy meggyilkolnak. Megmondom a főnöknőnek, hogy hajlandó vagyok kockáztatni.

<br/><br/>A harci köntösös főnöknő hirtelen elhomályosul. A vibráló sziluettből előlép az a Fátyol Nővére, akit keresve jöttem.
<br/>Mégis összerezzenek.
<br/>– Nincs rajtad a halál ómenje – nyugtat meg.
<br/>– Jó tudni – próbálok mosolyt erőltetni az arcomra.
<br/>– Szóval... Feltehetsz egyetlen kérdést.
<br/>Így a korai éveiről kérdezem.

<br/><br/>A rend egy tares kereskedő otthonából vitte el, amire alig emlékszik. Gyermekkora a pengeforgatás, a meditáció és a ruhafoltozás végtelen körforgása volt. A beavatási szertartásokat átugorja, de egy halvány mosollyal bevallja, hogy tizenkét évesen ő volt a legfiatalabb, aki valaha is felöltötte a fátylat.

<br/><br/>Az első ölése? Titok, amit csak ő és a holttest ismer. A második? Fehérsipka felkapaszkodott királya. Sosem hallottam róla? Pontosan.

<br/><br/>Mielőtt következő kérdéssel próbálkozhatnék, a jó öreg „harci köntös” visszaér. Felsóhajtok.

<br/><br/>Erre számítanom kellett volna."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_44_PhantomAssassin_LocHeroName"		"Fantom Orgyilkos"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_44_PhantomAssassin_LocPersonaFieldNotes"		"A sikátor égett lámpaolaj- és sáfrányszagú volt; olyan csípős szag, ami megmarad az ember orrában. A kifröccsent vér még ott volt az utcaköveken, de a kereskedő holttestét már elvitték a revteli őrök, olyan szépen kitörölve, mint egy könyvelési bejegyzést.

<br/><br/>Hideg penge nyomódott a torkomhoz. – Ki tette ezt? – tudakolta egy hang; halk, sürgető, üres fecsegésre nem hajlamos.

<br/><br/>Pislogtam.
<br/>– Én... csak arról tudok beszélni, amit kiderítettem.
<br/>A vérre mutattam, a térközre, a takaros ívekre.
<br/>– Kétélű penge. Egy tanú látott egy lefátyolozott alakot. És... a legutóbbi órában történt az egész.

<br/><br/>A penge visszahúzódott. Egy sovány alak lépett ki az árnyékból. Tekintete végigsiklott az arcomon. Finoman bólintott.
<br/>– Akkor nem mehetett messzire.

<br/><br/>Kifújtam a levegőt, és mielőtt a lélegzet végére értem, eltűnt. Nesztelenül, egyetlen hang nélkül, csak hiányának súlya maradt hátra, és az érzés, hogy bármilyen számítás hozta is ide, tovább fogja követni a mintát, és még több vér fog következni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_45_Pugna_LocFieldNotes"		"A kolostor romokban hevert, megfeketedett gerendák nyúltak karmokként az ég felé. A hamvak között bolyongtam, megfigyeléseket firkálva a jegyzetfüzetembe.

<br/><br/>Gúnyos nevetés állított meg egy mondat közepén. Felnéztem, és egy csontvázszerű, zöld lángokba és kevés, de fejedelmi ruhadarabokba burkolózó kísértetet láttam, huncut kegyetlenségtől csillogó szemekkel.

<br/><br/>Pánik tört rám. – Én... Te biztosan...

<br/><br/>A kísértet elragadta a jegyzetfüzetemet, és egy légy szárnyait tépkedő gyerek izgatottságával lapozgatta a firkákat és széljegyzeteket. A lapok susogtak, amíg meg nem találta azokat, amelyek a közeli falvakról és azokról a helyi legendákról szóltak, amelyek e helyre vezettek Pugna keresése közben. Most, hogy megtaláltam, bántam, hogy egyáltalán elindultam megkeresni.

<br/><br/>Pugna vigyora szélesedni látszott. Egy szeszélyes mozdulattal, baljós, élénkzöld tűzzel elhamvasztotta a hollétéről szóló oldalakat. Nemtörődöm mozdulattal elhajította a könyvet, és kihúzta a tollat a kezemből. – Enyém! – kuncogta. És ezzel eltűnt.

<br/><br/>Felvettem a jegyzetfüzetem maradványait, és egy megperzselt falnak rogytam. Találtam egy darab faszenet, és újra írni kezdtem."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_45_Pugna_LocHeroName"		"Pugna"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_46_TemplarAssassin_LocFieldNotes"		"Egy izgatott gyógyító int be sürgetően egy díszes ispotályszobába.

<br/><br/>– Hanyatlik az egészsége – leheli. – Nincs idő piszmogni.

<br/><br/>Piszmogó természetem híre már megint megelőzött.

<br/><br/>Egy négyoszlopos ágyban, bogáncspehelypárnákkal megtámogatva, Uhatu egykori hercege fekszik élénk tekintettel, könyörögve, hogy elmesélhesse történetét.

<br/><br/>A misztikus dolgok iránti telhetetlen étvágya egy mesterkódexhez vezette, amely állítólag feltárta a minden tudáshoz vezető rejtett ajtót. Sajnos a tudás utáni vágyával nemkívánatos figyelmet irányított magára. Éppen egy, az univerzum rejtett titkainak feloldására készült varázsige felénél járt, amikor Lanaya pszionikus pengéje felzümmögött a halántékánál. Mesterei elrendelték a herceg meggyilkolását, de a megszerzett tudásért cserébe Lanaya kompromisszumot ajánlott.

<br/><br/>Elméjéből eleget kell törölni ahhoz, hogy halottnak minősüljön, de figyelmeztetésül szolgál majd, naponta egyszer felébredve, hogy megoszthassa történetét. Lanaya pengéje belemélyedt az elméjébe. Tragikus történetén kívül élete minden egyéb tudása Lanayába áramlott.

<br/><br/>A herceg tekintete elhomályosul. Hátradől, lélegzik, de egyébként mozdulatlan.

<br/><br/>Legalább van egy szép ágya."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_46_TemplarAssassin_LocHeroName"		"Templomos Orgyilkos"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_47_Viper_LocFieldNotes"		"Kimerült szitálás igyekszik begyógyítani a fahatárba vágott füstölgő barázdákat. <i>Pukk-szissz, pukk-szissz,</i> hallatszik, valahányszor egy csepp valamelyik évezredes, göcsörtös szilfa zölden izzó csonkjára hullik.

<br/><br/>Erdőkerülő vezetőm, Arrol felmutat egy rézérmét, és az olvadozó tócsába dobja. Az azonnal eltűnik egy mérgező gázfelhőben.

<br/><br/>– Mondtam, hogy undok anyag – kuncog. Elszörnyedt csodálattal füttyentek. Egy Vipera nevű nyomorult alvilági sárkány legutóbbi savtámadásának eredményeit látom.

<br/><br/>Az erdő lakói, a fahatár közelében élőktől kezdve a legsötétebb, feltérképezetlen hektárok mélyén rejtőzködőkig, összeadták erőforrásaikat, és felbérelték az erdőkerülőket, hogy öljék meg az alvilági sárkányt. Vipera, meglehetősen kitartóan és meglehetősen erőszakosan, azt követelte az erdő népétől, hogy imádják őt. Az erdőkerülők eddig nem bizonyultak nagy segítségnek a támadásai elhárításában. A nyilak és kardvágások nem különösebben hatékonyak egy olyan fenevad ellen, amelynek váladéka megolvasztja az íjakat és kardokat.

<br/><br/>Megkérdezem, hogy próbálták-e már imádni. Arrol erre jól megnéz magának, amiről tévesen azt gondolom, hogy nem hall engem, ezért újra megkérdezem, és ezúttal olyan pillantást kapok, ami elárulja, hogy elsőre is hallott. A szitálás szerencsére esőre vált, és futásnak eredünk a parázsló erdőben épen maradt menedéket keresve."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_47_Viper_LocHeroName"		"Vipera"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_48_Luna_LocFieldNotes"		"– Szóval már találkoztál Novával – mondja a sisakos harcos, ahogy kilépdel az Ezüstéj Erdőből, a vörös árnyalatú hold fénypászmáiban csillogó sarlókkal.

<br/><br/>Találkoztam. A hatalmas macska egy fához szorított. Lefogadom, hogy két falattal lenyelne. Hárommal, ha élvezni akarná az ízt.

<br/><br/>– Mondd, mi járatban vagy, és légy őszinte – figyelmeztet Luna. – Az istennő szólani fog, ha csalárdsággal próbálkozol.

<br/><br/>Megpróbálok levegőt venni egy üllő méretű macskamanccsal a mellkasomon. Zihálva magyarázom, hogy az ő történetét keresve jöttem. A hold fénye vörösesről ezüstre változik, és a macska szerencsére elveszti irántam az érdeklődését, és nesztelenül odébbáll. De nem megy <i>nagyon</i> messzire.

<br/><br/>Luna azt mondja, valaha nagy harcos volt, akinek a seregét megtizedelték. Céltalanul bolyongott, a halál szélén, az éhségtől az őrület határán, amikor Selemene, a Holdistennő elküldte Novát, hogy próbára tegye. Nyilvánvalóan kiállta a próbát.

<br/><br/>– Amikor most háborúba megyek, az Ő szolgálatára teszem – mondja tisztelettel. – Amikor vért ontok, azt Őérte teszem.

<br/><br/>Ezzel Nova hátára ugrott, és a páros elszökellt. Selemene az éhhaláltól megmentette őt. De hogy az őrülettől is, abban nem voltam annyira biztos."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_48_Luna_LocHeroName"		"Luna"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_49_DragonKnight_LocFieldNotes"		"Sir Davion, a Bátor. Sir Davion, a Bölcs. Sir Davion, a Nemes. Biztosan nehéz lehet olyan lovagnak lenni, akit mindenki ennyire szeret, akivel csak találkozik. Davion sosem fürdőzött a figyelemben, de egy apró mosolyt észrevettem, amikor a helyi lányok odébb lökdösték egymást, hogy vethessenek egy pillantást a hősre.

<br/><br/>Volt azonban egy név, amitől berzenkedett: Sir Davion, a Sárkányölő. Ez szinte színjátéknak tűnt számomra: Hát nem arról ismert leginkább, hogy megölte a hírhedt sárkányt, Slyrakot? Nem ellenségei pikkelyeit viselte?

<br/><br/>Láttam már korábban álszerénységet, ezért nyíltan megkérdeztem tőle, miközben kíséretével Hauptstadtba utazott. Most először láttam, hogy tekintete nem csak a sajátja volt. Slyrak megölésével nem csak hatalmas sárkányerőt szívott magába; a szegény fickónak sikerült a legnagyobb ellensége iránti kellemetlen <i>empátiát</i> is magába szívnia. (Mármint akkor kellemetlen, ha híres sárkányölő az ember.)

<br/><br/>Akkor ez most azt jelenti, hogy felhagyott a sárkányöléssel? Nem feltétlenül. Hiszen Slyrak nem volt épp barátja <i>minden</i> sárkányfélének. Úgy hallottam, sokukat elviselhetetlennek találta, és számtalan számlát kell rendeznie. Szóval talán csak egyezségre jutottak."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_49_DragonKnight_LocHeroName"		"Sárkánylovag"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_4_Bloodseeker_LocFieldNotes"		"Ahogy a mondás tartja: „Ahová Iczoxtotec megy, oda döf Strygwyr.”

<br/><br/>Persze csak Csontvadász társai hívják Strygwyrnek. Az ellenségek általában Vérkopónak nevezik. És a barátai? Nos, mondjuk úgy, hogy azokból nincs sok.

<br/><br/>Szóval, a nagy madarat, Iczoxtotecet követem, amint egy csapat oglodi zsoldos felé szárnyal, akiket Vérkopó épp mészárol. Ez az egyetlen esélyem, hogy személyesen találkozzak vele. Vagy egyetlennek a fele.

<br/><br/>Akkor érem be, amikor épp két takaros, furcsán egyforma halommá hasítja az egyik lemaradót, és misztikus páncélja minden vörös cseppet elszív. Nagyot nyelek.<br/>
– Mindig is, ööö, ilyen voltál?

<br/><br/>Most először vesz észre. És meglepetésemre válaszol.

<br/><br/>– A Nyúzottak véráldozatot követelnek – lihegi. – Meg kell adnom nekik, különben az én népemtől fogják begyűjteni azt a vért.

<br/><br/>Elhátrálok. Nem kell vérszomjasnak lenned ahhoz, hogy felismerd, amikor valaki más az. Szerencsére éppen ekkor pillantja meg a táborukba visszatérő további zsoldosokat. Az én szerencsémre. Az oglodiknak ez NAGY balszerencse.

<br/><br/>Menekülőre fogom, miközben ő áthasogatja magát köztük. Valószínűleg nem kapok másik esélyt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_4_Bloodseeker_LocHeroName"		"Vérkopó"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_50_Dazzle_LocFieldNotes"		"– Nem vagyok szörnyeteg – biztosított Káprázat.

<br/><br/>Amikor utolértem, egy haldokló szarvas teste fölé görnyedt egy árnyas erdőben, egy kilométerre Ködrengeteg hegységétől.

<br/><br/>– Azt mondják, a Nothl Birodalom megrontott engem. De csak annyit tett, hogy megmutatta az ideális alakomat – fújtatott felháborodottan.

<br/><br/>Káprázat kisfiú volt még, amikor végrehajtotta azt az ármányos rituálét, amely lehetővé tette a Birodalomba utazását. A rituálét felügyelő Dezun Rend tanácsa figyelmeztette, hogy ne menjen. Túl fiatal volt, túl gyakorlatlan. Ő mégis ragaszkodott hozzá, hogy készen áll, így megengedték. A tanács Káprázat anyját vigasztalta fia biztos halála miatt, amikor, legnagyobb ámulatukra, visszatért.

<br/><br/>– Különben is, tenne ilyet egy szörnyeteg?

<br/><br/>Ezzel egy lazacszínű fénycsóva csapott ki kezéből és találta el a szarvast. Az azonnal lábra állt, és megrázta a fejét, mintha egy rossz álmot hessegetne el.

<br/><br/>Azt hiszem, a történetek tévesek voltak – gondoltam, amíg fel nem kacagott, és egy fehér csóvát vetve a másik kezéből, ismét le nem sújtott a szarvasra. Talán mégsem tévedtek annyira."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_50_Dazzle_LocHeroName"		"Káprázat"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_51_Clockwerk_LocFieldNotes"		"Úgy tűnt, mintha Csapdazörgető a borzalmakkal teli műhelyében minden egyes fogaskerékkel teli borzalomnál, amihez odamentem közelebbről megvizsgálni, azt ismételgette volna: – Ahhoz ne nyúlj!<br/>
Mondtam neki, hogy eszem ágában sincs ezt tenni, nem vagyok bolond. De arra is rájöttem, hogy a figyelmeztetése egyfajta aggodalommal álcázott hencegés volt.

<br/><br/>Magabiztossága kétségkívül jól kiérdemelt. És a Csapdazörgetőnek tulajdonított csonkításos halálesetek száma alapján a tanácsa nagyon is jogos volt. Amikor megkérdeztem, hogy a találmányokon és az azok körül levő foltok vér vagy rozsda-e, egyszerűen csak bólintott és elmosolyodott, mintha egy bennfentes viccen osztoztunk volna. Rájöttem, hogy néhány tesztalany talán nem kapta meg ugyanazt a figyelmeztetést, mint én.

<br/><br/>Nem, Csapdazörgetőt valójában nem zavarta, hogy ártatlan emberek daráltatnak le a műhelyében, de tudatában volt annak, hogy ez nem mindig segített a buzgók amúgy is ingatag hírnevén.

<br/><br/>– Már csak az hiányzana, hogy megjelenjen egy csomó falusi fáklyákkal és vasvillákkal – morogta. – Elég macerás elcipelni ezt a sok szart."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_51_Clockwerk_LocHeroName"		"Óraműves"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_52_Leshrac_LocFieldNotes"		"Azt mondják, az igazi bölcsesség azt tudni, hogy semmit sem tudsz. Akkor azt minek nevezzük, amikor túl sokat tudsz?

<br/><br/>A legenda szerint Leshrac, az egykori filozófus viseli ezt az átkot. Igyekezve feltárni a természet rejtélyeit, a Kronoptikus Kristályokba tekintett, kísérteties kövekbe, amelyekről azt beszélik, hogy bepillantást kínálnak a teremtés egészének szívébe.

<br/><br/>Amit látott, az annyira romlott volt, hogy kettéhasította az elméjét. A tudata most két birodalom között lakozik, és mindkettő velejéig gonosz és könyörtelen.

<br/><br/>Manapság egyesek Meggyötört Léleknek nevezik őt. Drámaian hangozhat, de azok, akik találkoztak vele, és túlélték, hogy mesélhessenek róla, azt mondják, hogy a név nem túlzóan szenzációhajhász. Azt mondják, inkább, mint egy diagnózis.

<br/><br/>A történet szerint amit megtudott, az nem annyira őrületbe kergette, mint inkább KEGYETLENNÉ változtatta. Ha neki ismernie kell az elméjét megmérgező keserű igazságokat – érvel –, akkor úgy igazságos, hogy mások is osztozzanak a fájdalmában."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_52_Leshrac_LocHeroName"		"Leshrac"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_53_NaturesProphet_LocFieldNotes"		"A Marcangfa Erdőbe lépve nem lehet nem észrevenni a sok festett táblát.

<br/><br/>„Azt követeli, hogy semmit se hagyj magad után” – áll az egyiken. „Azt követeli, hogy semmit se vágj le” – van egy másikon. „Azt követeli, hogy semmit se szedj le ennivalónak” – áll egy harmadikon.

<br/><br/>Nem arra szólították fel a látogatókat, hogy maradjanak távol, hanem arra, hogy viselkedjenek rendesen, és ne okozzanak szükségtelen kárt. Az egyes táblákat önmagukban könnyű lett volna figyelmen kívül hagyni azzal, hogy valami falusi vén igyekszik védeni a birtokát. De ez a Marcangfa Erdő volt, bármilyen jelentős várostól távoli hely, tele göcsörtös és őszintén szólva barátságtalan növényzettel. Csak egy bolond tenné próbára az ezen írásos kérések mögötti fenyegetést, és én nem vagyok bolond.

<br/><br/>Óvatosan léptem be az erdőbe, és nem meglepő módon hamarosan találtam egy karavánnyi bolondot. A lábamnál is vastagabb indák kötözték a földhöz a holttesteiket. Ujjszerű ágak markolták az utazók fejszéit, amelyek most már örökre mohával borított torkukba ágyazódtak. Szájukból gombák sarjadtak.

<br/><br/>Felkaptam egy megmaradt deszkát, és sietve felfirkantottam egy negyedik táblát, majd a roncsok közelébe helyeztem: „Kérjük, olvasd el a táblákat.”"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_53_NaturesProphet_LocHeroName"		"A Természet Prófétája"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_54_Lifestealer_LocFieldNotes"		"Drom, az Ártányrévi Böllér termetes férfi volt, szigorú arccal és egy bunyós lapos orrával. Mégis idegesen fészkelődött, dülledt szemei ​​körbejártak sivár cellájában.

<br/><br/>– Devarque kazamatája az utolsó megálló nekünk, akiket ideküldenek – mondta. – A cellámban voltam, amikor hallom ezt a lármát. Kikukkantok, és azok az őrök csak mészárolják egymást. Mi foglyok mind elkezdünk éljenezni. Ideje, hogy megkapják a magukét. De aztán nagyon csend lesz. És akkor megláttam.

<br/><br/>Egy őr, valamiféle révületben, kinyitotta a celláját. Azonnal darabokra tépte.

<br/><br/>– Az az izé magas, de még inkább HOSSZÚ volt. Csupa fog. Csont, ahol bőrnek kellett volna lennie. Szemek, amelyek ártani akarnak – nyelt egyet Drom.

<br/><br/>Másnap reggel jött a börtönlelkész, megtartani a reggeli prédikációját. Miután hányt a mészárlás láttán, azt mondta, ez isteni büntetés volt.

<br/><br/>– De az olyan istenhez, amelyik megengedné annak az izének a létezését, nem érdemes imádkozni – borzongott meg Drom.

<br/><br/>A lelkész úgy gondolta, ez egy jel. Felajánlotta a foglyoknak a szabadulást. Egyedül csak Drom maradt.

<br/><br/>– Amíg az az izé odakint van – mondta –, én idebent maradok."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_54_Lifestealer_LocHeroName"		"Életlopó"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_55_DarkSeer_LocFieldNotes"		"– Még egy meccs – erősködik Ish’Kafel, a Sötét Látnok.

<br/><br/>Épp most hívott ki egy negyedik körre valami stratégiai játékban, amiben másolatokból álló seregeket irányítottunk egy csatatéren. Az első hármat olyan gyorsan vesztettem el, hogy azon tűnődöm, hogyan tudja ő – egy remek háborús stratéga – egyáltalán örömét lelni ebben.

<br/><br/>– A háború nem az örömről szól – korhol, amikor megkérdezem. – És egy éles elme új stratégiákat fedezhet fel még akkor is, amikor egy csekély értelmű ellenféllel néz szembe.

<br/><br/>Hmm. Nos, ha nem is az örömről szól, úgy tűnik, a játék legalább megnyugtatja. Ahogy játszunk, és én veszítek, megnyílik a múltjáról.

<br/><br/>Mielőtt megszereznék az energiairányítás képességét – emlékszik vissza –, a létsíkjáról származó gyerekek először a testük uralását sajátítják el. Ish'Kafel számos harcművészetben képezte magát, és megnyert egy Lekel D'vit (szabad fordításban: nyílt bunyó?) nevű birodalmi szintű harci fesztivált. Ezért van az, hogy ritkán csap le ellenfélre fizikailag. – Nem lenne tisztességes – somolyog.

<br/><br/>Különben is sokkal kielégítőbbnek találja túljárni az ellenségei eszén, mint egyszerűen nagyobbat ütni náluk.

<br/><br/>– Látod, védtelenül hagytad a bal szárnyadat, ami sebezhetővé teszi az erőidet – mondja, miközben egy átlós harapófogó-hadmozdulattal bekeríti a tábornokomat a déli lovasságával, aminek létezéséről teljesen megfeledkeztem.

<br/><br/>– Még egy meccset."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_55_DarkSeer_LocHeroName"		"Sötét Látnok"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_56_Clinkz_LocFieldNotes"		"Csak egy olyan kátránnyal teli hely, mint a Pöffedék, képes létrehozni egy Clinkzhez hasonló lényt, és csak az ott élők lehetnek képesek szeretni őt. A fekete pocsolyákkal tarkított buja erdő egy szunnyadó istent juttat az ember eszébe, aki valamiféle kozmikus serdülőkorban ragadt; mindig változik, de soha nem változik meg.

<br/><br/>Könnyű lenne azt feltételezni, hogy ez a föld háborúban áll önmagával, de azon kívül, hogy tönkreteszi a csizmádat, ha nem vigyázol, a Pöffedék furcsa egyensúlyra talált.

<br/><br/>Ironikus, hogy ennek az egyensúlynak a védelmével Clinkz most maga is az élet és a halál állapota között van. Az e helyen kívülről hallott történetek egy tüzes démonról szólnak, aki élvezettel lő lyukakat a kedves, ártatlan utazók mellkasába.

<br/><br/>Nem is nagyon számítottam másra, és most az egyszer tévedtem. Clinkz nem volt démon; ő ölt meg egyet, és közben élve elégett. A győzelméért örök életet kapva ajándékba – ami jelenlegi lángoló alakját tekintve áldás és átok is egyben –, éber védelmezővé vált, a feje körüli tűz épp annyira figyelmeztetés azoknak, akik ártanának a Pöffedéknek, mint reménysugár azoknak, akik otthonuknak nevezik azt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_56_Clinkz_LocHeroName"		"Clinkz"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_57_Omniknight_LocFieldNotes"		"Besoroltam a zarándokok egyenetlen sorába, akik Emauracus magas szirtjei felé ballagtak, ahol a Mindentudás papjai laknak. Az út hetekbe, egy pár jó szandálomba és a türelmem felébe került, de minden vízhólyagot megérne egy kis háttérinformációt szerezni Makulátlan Égzengésről, a Mindenség Lovagjáról.

<br/><br/>Végre felbukkantak a szirtek: puszta, csipkézett kő, mélyen ülő, figyelő szemekhez hasonló barlangokkal tarkítva. Főpapok üdvözölték az esdeklőket a barlangokban, ahol látomásokat reméltek kapni. Egy papnövendékhez oldalogtam, és a Mindenség Lovagjáról kérdeztem.

<br/><br/>– Kételyekkel érkezett – mondta. – Készek voltunk az áldozati verembe vetni őt.

<br/><br/>Aztán, megérezve pillantásomat hozzátette: – Ahogyan a kételkedőkkel szokás. De akkor felragyogott a Mindentudás kegyétől, és tudtuk, kiválasztatott, hogy találkozzon a Mindentlátóval.<br/>
Kissé grimaszolva végigmért.<br/>
– Ha további kérdéseid vannak, megszervezhetek egy látogatást az áldozati veremnél.

<br/><br/>Hirtelen rájöttem, hogy minden szükséges háttéranyagom megvan a Mindenség Lovagjáról. Elmosolyodtam, és megköszöntem a papnak, hogy időt szánt rám."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_57_Omniknight_LocHeroName"		"A Mindenség Lovagja"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_58_Enchantress_LocFieldNotes"		"Aiushtha először egy nagy, zöld tisztáson köszöntött az Ezüstéj Erdő sűrű mélyén, egy rejtett réten, amelyet soha nem találtam volna meg, ha lelkek szó szerinti sereglete oda nem vezet.

<br/><br/>– Azt hallottam, engem keresve jöttél – mondta. Hangja kellemes volt, és azonnal megnyugtatott. – Elküldtem a barátaimat, hogy idehozzanak. Mit kívánsz?

<br/><br/>Erdei társai euforikus áhítattal csiripeltek, csicseregtek és turbékoltak. Azt hallottam, hogy a Bűbájos irányítani tudja a gyenge elméjű lényeket. Figyelemre méltó volt személyesen látni, hogyan ejtette bűvöletbe teljesen e félkegyelmű teremtményeket.

<br/><br/>– A hőstetteidről kívánok írni – hajoltam meg. – Az utókornak.

<br/><br/>Melegen mosolygott, és dallamos hangja ismét a fülembe mászott.

<br/><br/>– A történetem hosszú és jelentéktelen – búgta. – De a körülöttünk élő lények történeteit, azokat érdemes meghallgatni.

<br/><br/>És természetesen igaza volt. Nyilvánvalóan jobban tudta, mint e szerény írnok. Az Úrnő mindig jobban tudja."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_58_Enchantress_LocHeroName"		"Bűbájos"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_59_Huskar_LocFieldNotes"		"Figyelmeztettek az Üvöltő-erdők veszélyeire – ogrék, rémfarkasok, pokolmedvék –, így nem vágytam ott követni Huskart. De sajnos Huskar ott volt.

<br/><br/>Szerencsére maga Huskar barátságosabb volt, mint amire számítottam. A lobogó tábortűz fölé görnyedve mintha alig várta volna, hogy megoszthassa velem étkét és történetét. Amikor azonban elkezdte elbeszélni utazásait, ránk támadt egy éhes farkasfalka.

<br/><br/>Miközben köröztek, arra gondoltam, megírtam az utolsó tudósításomat. Egyetlen harcos, bármilyen ügyes is, nem volt ellenfél a minket körülvevő tucatnyi óriási kutyafélének. Az első ráugrott és a földre teperte. Arra számítottam, hogy én leszek a következő.

<br/><br/>De ahogy a falkavezér beleharapott Huskar vaskos vállába, a medveharcos izmai görcsbe rándultak és megfeszültek. Egy szempillantás alatt átrúgta a farkast tisztáson. Egy másik felém vetette magát, csak hogy a torka riasztó hirtelenséggel találkozzék Huskar obszidián tőrével.

<br/><br/>Még több farkas jött. Még több farkas esett el. Minden harapás, minden marás mintha megduplázta volna a medveharcos dühét.

<br/><br/>Mire az utolsó farkas elosont, Huskar ott állt vérben fürödve, de valahogy erősebbnek látszott, mint korábban. Miközben szemei dühtől fénylettek, úgy döntöttem, én is elosonok."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_59_Huskar_LocHeroName"		"Huskar"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_5_CrystalMaiden_LocFieldNotes"		"A Kékszívű Gleccser a legjobb időkben is fagyos, de Rylai még hidegebbnek érződővé teszi a széljárta hegygerincet.

<br/><br/>– A nővérem küldött? – kérdezi. Csillogás van a szemében, de hangja acélos élű. Nem tudom megmondani, hogy kedvel-e, vagy épp megölni készül. Vagy mindkettő.

<br/><br/>– Persze, hogy nem – válaszolja magának kuncogva. – Ha a nővérem küldött volna, mostanra már megpróbáltál volna megölni.

<br/><br/>– És akkor nekem kellett volna megölnöm téged.

<br/><br/>A hangja most csacsogó, de tiszta kék szeme valami mást jelez. Nem tudom biztosan, mit, de a gerincemen végigfutó hideg nem a fagyos éghajlatnak köszönhető.

<br/><br/>A varázslat megtörik. A jelek eltűnnek.<br/>
– Szóval, én vagyok e vidék gondnoka, te pedig jobb, ha elmondod, mi járatban vagy – mondja ismét vidáman.

<br/><br/>Megpróbálom elmagyarázni a küldetésemet – megírni a világ legnagyobb hőseinek krónikáját –, de Rylai az első mondatom nagyjából felénél elveszti az érdeklődését.

<br/><br/>– Sok szerencsét hozzá! Egyedül is kitalálsz – inti, nem véve tudomást arról, vagy talán nem véve észre, hogy eleve odakint vagyunk. – Ha találkozol a nővéremmel, mondd meg neki, hogy látogasson meg valamikor!"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_5_CrystalMaiden_LocHeroName"		"Kristályhajadon"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_5_CrystalMaiden_LocPersonaFieldNotes"		"A Jégvarázslóval jöttem beszélni, remélve, hogy a pletykák szerinti ezeréves téli álma itt a Kékszívű Gleccsernél magában foglal <i>néhány</i> ébren töltött órát. Ha nem, akkor gondolom azért jöttem, hogy megnézzem magamnak a Jégvarázslót.

<br/><br/>Ehelyett a Jégtönki Farkas talált meg engem: bundája olyan színű, mint egy holdfényes dérmező, zafírkék szemei ​​olyan áthatóak, mint egy jégtáblán áthaladó fúró.

<br/><br/>– Hatalmat keresve jöttél? – kérdezte. Majdnem hanyatt estem a kavargó hóba.

<br/><br/>– Bizonyos értelemben – mondtam, miközben a hidegvérem visszanyeréséért küzdöttem. – Ha a tudás hatalomnak számít.

<br/><br/>A farkas szeme összeszűkült, majd tekintete a gleccserre vándorolt. – A tudás kristályos tisztánlátás. De a tudás egyben összeroppantó súly is. Megőriz... de be is börtönöz.

<br/><br/>Ezzel lerázta a havat a bundájáról, és elügetett a hóban. Megborzongtam – nem a hidegtől –, és rájöttem, hogy talán egész idő alatt a rossz jégvarázslót kerestem."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_60_NightStalker_LocFieldNotes"		"Balanar Rendje nomád, a néhány tucat tagja mindig oda utazik, ahol a legrövidebb a nappal. Amikor alkonyatkor találkozom velük, a Jégverés-fennsík legészakibb, fagyos szélén táboroznak.

<br/><br/>A hideg miatt jól esne a tűz. De Éjcserkész szektájában minden fényforrás tilos.

<br/><br/>Megismerkedem Pazzal, a csoport egyik idősebb tagjával, aki a sötétség iránti odaadását azzal mutatta ki, hogy kivájta a saját szemeit.

<br/><br/>– Magadba fogadtad az éjszakát? – kérdezi lelkesen. Hazudok, és azt mondom, igen.

<br/><br/>– Jó – mosolyog komoran, vékony ajkakkal. – Amikor Ő megérkezik, megjutalmaz majd.

<br/><br/>A jutalom, állítja, az elragadtatott halál és örök hely Balanar oldalán. De a legenda világosan kimondja, hogy ő egyedül vadászik – így egy nem szektatag eltűnődik azon, hogy miért is olyan biztosak benne, hogy vágyik majd a társaságra.

<br/><br/>Ahogy a nap utolsó sugarai is lebuknak egy sziklás bérc mögé, a hideg fokozódik, és a halvány fény tovább fogyatkozik. Paz torz, szem nélküli mosolyától jobban vacogok, mint az átkozott hidegtől.

<br/><br/>– Jön – suttogja reményteljesen."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_60_NightStalker_LocHeroName"		"Éjcserkész"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_61_Broodmother_LocFieldNotes"		"A „Kuz Borst Bizarrságos Vándorcirkusza” feliratú kopott tábla az alkonyati széllökések ütemére himbálózik. – Mit akarol tudni Fekete Arachnia? – kérdezi Kuz, közben idegesen Vöröspofa mélyülő árnyékaira pillantva.

<br/><br/>Az egyetlen kalandor, akiről tudni, hogy valaha is megszökött Ptholopthales mágneses kincsének zsákmányával, Jégtönk innenső oldalának elsőrangú ritkasággyűjteményévé alakította azt. Aztán a szélhámos tovább kísértette szerencséjét, visszatérve a Pyrotheoshoz, hogy „felvegye” Pókanya gyermekeit a műsorába. Azóta is menekül.

<br/><br/>– Hányat… raboltál el?

<br/><br/>– Majdnem nullát, esküszöm. Alig… kétszázat?

<br/><br/>Bebújt egy lávaüregbe, amíg Pókanya az ételével játszott (egy balszerencsés hippogriffel).
<br/>– Mindig szeme keresi következő étek, de amikor kezdi zsákmányt gubózni, az kényszer, nem tud abbahagy míg elkészül.
<br/>Ekkor kapta el őket.

<br/><br/>Kuz előre ösztökéli az igavonóit. Szerencsét kívánok neki.

<br/><br/>Hatalmas, rohanó lábak hangja visszhangzik a hágón, mielőtt dühös sikoly hasítana közéjük.

<br/><br/>Pontosabbnak kellett volna lennem, és <i>jó</i> szerencsét kívánni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_61_Broodmother_LocHeroName"		"Pókanya"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_62_BountyHunter_LocFieldNotes"		"Jólelkű nagy érdeklődése és ismételt kérései ellenére sem vagyok hajlandó tovább kutatni Gondart, a Fejvadászt. Újra és újra elmondtam neki, hogy nem valóságos. Én már csak tudom, mindent megtettem, hogy megtaláljam.

<br/><br/>Kérdezz meg egy tucat útonállót, és egy tucat különböző leírást kapsz Gondarról: magas, alacsony, sovány, testes, zöld, vörös... Mindegyik útonálló fogadkozik majd, hogy teljes mértékben, határozottan a saját szemével látta őt. Egy tolvaj megesküdött a keresztapja sírjára, hogy Gondar egy élő árnyék. ​​Találkoztam már élő árnyékkal, és rájuk könnyebb bizonyítékot találni, mint erre az úgynevezett fejvadászra.

<br/><br/>Még Gondar erkölcsisége is attól függ, hogy ki meséli a történetet. Úgy tűnik, csak a legrosszabb bűnözőket. vagy csak a legkedvesebb futárokat gyilkolja meg, vagy valahogy csak a legkedvesebb bűnözőket. Tiszta zagyvaság az egész. Ezen a ponton a hírnevemet tenném rá, hogy Gondar kizárólag az aggódó törvényen kívüliek fejében létezik, akik feltörekvő zsebtolvaj gyerekeiket próbálják kordában tartani."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_62_BountyHunter_LocHeroName"		"Fejvadász"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_63_Weaver_LocFieldNotes"		"Thaddeus Greymantle az Ultimyr Egyetem Ontológiai Tanulmányok dékánja. Állítólag a haladó thaumaturgikus kozmológia kurzusát mindössze öt hallgató végezte el sikeresen a 42 év alatt, amióta tanítja. Nem arról van szó, hogy keményen osztályoz. Inkább arról, hogy az Ultimyr nem szereti megosztani a valóság szövésének titkait, hacsak nem tudod bizonyítani, hogy egyetlen szót sem fogsz elrontani a varázslataidban.

<br/><br/>Kiderült, hogy Thaddeus a Takácsokról írta a doktori disszertációját, és a szeme felcsillan a felismeréstől, amikor rákérdezek. A Takácsok, magyarázza, magának a létezésnek a letéteményesei. Nem építészek, és nem istenek – egy Takács számára az univerzum egy hatalmas szövőszékre feszített szövet. Kijavítják a szakadásokat, ahol az idő elvékonyodik; meghúzzák a megereszkedett öltéseket; megerősítik a kifakult területeket, mielőtt valami sötét, kimondhatatlan, és nem a mi létsíkunkról való dolog belopózna rajtuk keresztül.<br/><br/>

<br/><br/>Hálátlan és ismétlődő munkának hangzik, és bár Thaddeus gyorsan gonosztevőként festi le Skitskurrt, nehéz tagadni, hogy bármelyikünk engedne ugyanezen a kísértésnek. Skitskurr az egyik legjobb Takács volt – de egyre inkább belefáradt ugyanazon lyukak foltozásába, mindörökké újra és újra. Ráunt a valóság puszta karbantartására. Arra vágyott, hogy sajátot hozzon létre.

<br/><br/>Kísérletei kicsiben kezdődtek, de nem tartott sokáig, hogy az őrzők észrevegyék. Túl sokat öltött át az univerzum mintázatából, és a szálak visszavezettek hozzá. Az őrzők kivágták a világát, és száműzték őt a felvilágból, egy olyan elhibázott világba, amelyet talán ő maga teremtett, vagy talán nem: a miénkbe.

<br/><br/>Thaddeus Skitskurról nem oktat. Minél kevesebben ismerik a történetét, annál nagyobb biztonságban marad a szőttes. – Lehet, hogy a valóságunk nem tökéletes – mondja –, de én jobb szeretem úgy, ahogy van."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_63_Weaver_LocHeroName"		"Takács"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_64_Jakiro_LocFieldNotes"		"Harminc sarok mélyen Revtel hírhedt kereskedőlabirintusában egy viharvert tábla hirdeti a „Brambletine és fiait”, bár a „Brambletine” át van húzva, ahogyan az „i” is a „fiai” végén.

<br/><br/>A tábla egy kicsi, jellegtelen házikó felett lóg. Ha sárkányhússal kereskedsz, megéri feltűnés- és sárkánymentesnek maradni.

<br/><br/>– Az író, mi? – kérdi egy férfi, akiről feltételezem, hogy az utolsó fiú, miközben szórakozottan vagdal egy kicsi, pikkelyes combot.

<br/><br/>– Na szóval, a tűzsárkány húsa jó és csípős – dicsekszik. – A jégsárkány, az máshogy csípős. De olyan, ami jég ÉS tűz? Hát az SOKAT érne.

<br/><br/>Így a Brambletine család Jakiro keresésére indult, és észrevették a távolban, ahogy tántorog és látszólag közel áll a halálhoz. Egy hágón keresztül követték a nyomát, csak hogy felismerjék, rászedték őket. Jakiro sérülést színlelt, hogy becsalogassa őket, majd az egyik feje felgyújtotta az apját és a testvérei felét, míg a másik megfagyasztotta a többit, mint a borostyánba ragadt hangyákat.

<br/><br/>– A családi vállalkozás nem a régi már – sóhajt a fiú."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_64_Jakiro_LocHeroName"		"Jakiro"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_65_Batrider_LocFieldNotes"		"Bár megbízható forrás tájékoztatott, hogy Denevérlovas „egy idióta” és „gyáva”, azért legalább ravasz, mert lehetetlennek bizonyul a megtalálása.

<br/><br/>Egy indákkal borított szikla mögött kuporgok a Yama Raskav távoli szélén. – Ez a legjobb hely a Denevérlovas-megfigyelésre – erősködik idegenvezetőm, egy túlságosan buzgó mocsárárpa-termesztő, miközben kikukucskál a szikla fölött.

<br/><br/>Denevérlovas fiatalon ballibúerdők felégetésével töltötte napjait, hogy helyet csináljon családja feketenád-földjeinek. Apja, aki az összes beszámoló szerint egy két lábon járó söröskorsó volt, követelőző és szigorú volt a fiúval, akit csak „a gyerek” néven szólított.

<br/><br/>Egy nap Denevérlovas mániákus gyújtogatása felzavart egy mordedenevér-fészket. Az egyik megragadta, és az ég felé repült, hogy a sziklákra dobja a fiút fiókái megetetéséhez.

<br/><br/>– Az emberek többsége csak fenemód bepánikol, miután egy mordedenevér elkapja – suttogja idegenvezetőm a horizontot fürkészve. – De nem Denevérlovas.

<br/><br/>A fiúnak ehelyett sikerült kiszabadulnia a denevér szorításából, és felmászott a hátára. Annak füleit használva „elkormányozta” apja kunyhójához, és egy tűzzsákot dobott a családi hajlékra. Az a mordedenevér akkor ette meg első és egyetlen meleg étkét, mielőtt Denevérlovas lecsapta a fejét.

<br/><br/>– Aztán Denevérlovas visszament, és…

<br/><br/>A magasan felettünk felhangzó óriási szárnyak suhogása és mániákus vihogás elhallgattatja idegenvezetőmet.

<br/><br/>– Azt hiszem, csak azért jön vissza, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az apja halott – suttogja idegenvezetőm ámulva, miközben nézzük, ahogy egy alak ívet ír le az égen.

<br/><br/>Utóirat: Megbízható informátorom megbízhatóan tájékoztatott és emlékeztetett rá, hogy amellett, hogy idióta és gyáva, Denevérlovas Fejszéstől is fél. Megbízhatóan tájékoztattak arról, hogy ezt le kell írnom, miközben az informátorom figyel."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_65_Batrider_LocHeroName"		"Denevérlovas"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_66_Chen_LocFieldNotes"		"Amikor először hallottam a pletykákat Chenről, az egykori törvényen kívüliről, aki áttért a szent igazságosság oldalára, gyanakodtam. Régen megtanultam, hogy a fényes páncélú lovagokon általában homályos folt is van bőven.

<br/><br/>A pénzemet elfogadni hajlandó falusiak közül senki sem találkozott magával Chennel, de a legtöbbnek volt egy barátja vagy rokona, aki elindult megkeresni abban a reményben, hogy áttérhet igaz ügyére. Ahogy várható volt, egyik sem tért vissza. Így hát elindultam a keresésére.

<br/><br/>Akkor jöttem rá, hogy jó úton járok, amikor megtaláltam a véres helyet, ahol néhány ministránsjelölt zarándoklata erőszakos véget ért. Egy Chennel való beszélgetés immár nem tűnt... bölcs dolognak. Így hát felmásztam a legközelebbi fára.

<br/><br/>Ebből a nézőpontból egy síró férfit láttam könyörögni. Hogy kegyelemért vagy feloldozásért, soha nem fogom megtudni.

<br/><br/>Egy fényvillanással Chen a többihez hasonlóan őt is megtérítette, a gőzölgő tetem pedig lakomára hívta Chen hűséges állatait."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_66_Chen_LocHeroName"		"Chen"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_67_Spectre_LocFieldNotes"		"Azmeddir és Muddaral törzsei éveken át háborúztak. Csatáik felölelték a Bússág kemény homokjának egészét. Úgy tűnt, lehetetlen fegyverszünetet nyélbe ütni, majd hirtelen lett egy.

<br/><br/>A két törzsfőnök egy nagy sátorban, amolyan városházán találkozott velem a településen, ahol a két fél most kényelmetlen de kényszerű harmóniában élt.

<br/><br/>– Vége nem volt harcnak – mondta az Azmeddi törzsfőnök. – A harcnak sose vége, amíg egyik félnek nincs vége. – Elkomorul az arca. – Amíg ő nem jött.

<br/><br/>Tudomásom szerint Illékonyt, az Árnyképet vonzotta véget nem érő konfliktusuk. Az árnyszerű lény egy nap egyszer csak megjelent egy különösen véres csata közepén.

<br/><br/>– Akkor emberek kezdenek halni – mondta a Muddar főnök tágra nyílt szemmel. – Se kard, se nyíl, csak halnak. Ő hoz emberre halál.

<br/><br/>Árnyak ragadták meg a harcosokat, saját kardjuk fordult ellenük, sokan megőrültek. Tehetetlenségükben a harcoló törzsek sietve fegyverszünetet kötöttek.

<br/><br/>– Az egyetlen igaz isten, Rah'kazal küldte, mondani, ne harcoljunk – mondta az Azmeddi főnök.

<br/><br/>– Nem! – kiáltotta dühösen a Muddar főnök. – Az egyetlen igaz isten, Ek'tobar küldte!

<br/><br/>Ahogy hangjuk egyre hangosabb és harsányabb lett, otthagytam őket, hogy megbeszéljék legújabb nézeteltérésüket."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_67_Spectre_LocHeroName"		"Árnykép"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_68_AncientApparition_LocFieldNotes"		"A történészek szerint Kaldr a hideg ürességből kovácsolódott, az hozta létre őt küldöttként és figyelmeztetésként is. A bölcsek szerint ő a hideg legtisztább formája, aki azért van itt, hogy jéggé fagyassza a világot.

<br/><br/>Trell falu lakóinak, ami egy kis falucska a vadvidéki Hidegpart-síkságon, ő volt maga a halál.

<br/><br/>Úgy hallottam, két napja érkezett Trellbe. Mire ma reggel megérkeztem, a hely még mindig nem olvadt fel teljesen. Néhány falusi, és a haszonállat-állomány még mindig úgy álltak, akár a szobrok, lépés közben fagyva meg, ahogy menekülni próbáltak. Mások eldőltek, közben szilánkokra törve. A talaj ragacsos volt, ahogy a vérük lassan jégből folyékonnyá vált.

<br/><br/>Ami biztos Kaldrról, hogy amilyen kifürkészhetetlen, olyan alapos. Nincsenek túlélők. Nincs nyom arra, miért támadta meg ezt a falut. Minden beszámoló szerint békés emberek voltak, így lehetséges, hogy egyszerűen ez történik, bárhová is megy.

<br/><br/>Ha ez a helyzet – ha a pusztítása nem annyira öncélú, inkább lényének mellékterméke –, az indítékai egyszerűen ismeretlenek maradnak."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_68_AncientApparition_LocHeroName"		"Ősi Jelenés"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_69_Doom_LocFieldNotes"		"Azt mondják, Végzet az egyetlen teremtmény, aki szabadon mozog a hét pokol között. Ez azt jelentette, hétszeresen sem volt esélyem a nyomára bukkanni. Helyette az elején kezdtem: a kráternél.

<br/><br/>A „kráter” pontos, de elbagatellizálja a látványt. A pusztaságban lévő nyílt seb, ahová lehajították a mennyből, még mindig nyers és megfeketedett, a homok olyan éles üveggerincekké olvadt, amik elvágják az ember ujját, és égett bűz terjeng a forró levegőben. Mintha egyetlen nap sem telt volna el azóta, hogy a gödör begyógyulhasson. A legtöbb helyi kerüli a helyet.

<br/><br/>A legtöbb, de nem mind. Egy öreg pásztor állította, hogy látta a zuhanást. 
<br/>– Kiemelkedett a tűzből, szó szerint sértetlenül. Leszámítva, hogy a szárnyai füstölgő csonkokká égtek. Szóval némileg sérülten, gondolom, most, hogy belegondolok. Ó, és a szemei gyűlölettől égtek.
<br/>Elgondolkodik.
<br/>– SOK gyűlölettől.

<br/><br/>De ha a történetek igazak, akkor nem kiemelkedett a tűzből. Ő maga a tűz – elemésztő és könyörtelen. Nemcsak arról van szó, hogy Végzet a poklok között kóborol. Hanem arról, hogy magával viszi a poklot, bárhová megy is."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_69_Doom_LocHeroName"		"Végzet"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_6_DrowRanger_LocFieldNotes"		"Traxex családjával egy mohatetős kunyhóban találkoztam a fenyők alatt, ahol a levegő olyan sűrű volt a nedves földtől, hogy harapni lehetett. Barátságos házigazdák voltak – bár kissé nyersek.

<br/><br/>– Kezdettől fogva közénk tartozott – mondta örökbefogadó anyja, átadva nekem egy csésze forró gombateát. – Csendes, mint az árnyék, gyors, mint a gondolat. Azt gondoltuk, egy visszahozott cseregyerek.

<br/><br/>A nagybátyja bólintott: – Traxex született tehetség volt. Hatévesen már tudott egeret követni a száraz levelek között. – Ivott egy kortyot. – Az arcáért azért kár.

<br/><br/>A nagynénje felsóhajtott: – Mindkét oldala egyforma, és se szemölcs, se bajusz nincs egyiken se. Olyan egyszerű. Nem csoda, hogy olyan természetes volt az eltűnése.

<br/><br/>Elmesélték, hogyan nőtt fel, övéi fölé magasodva, amíg a feje a gerendákat súrolta. Egy nap kiment, és nem jött vissza.
<br/>– Nem tudom azt mondani, hogy hibáztatom, mindig mindenbe beverte a fejét – mondta a nagybátyja. – Szegény nyurga teremtés.

<br/><br/>– De attól még a mi Traxexünk – mondta határozottan az anyja.
<br/>Hiányzik nekünk – gondolta. – A sok törött gerenda cseréje viszont nem hiányzik."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_6_DrowRanger_LocHeroName"		"Drow Vadász"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_70_Ursa_LocFieldNotes"		"A túlélővel egy füstös kocsmában találkoztam az erdő szélétől északra. Egyik ingujja feltűzve, a másik kezével egy korsót markolt. Beleegyezett, hogy beszél, ha megígérem, hogy pontosan leírom a szavait.

<br/><br/>– Mindenhol nyomokat találtunk. Kövéreket, nagyokat. A társaim nevettek, hogy milyen könnyű zsákmány lesz. Hát, ők azok is lettek.

<br/><br/>– Úgy jött elő a sötétből, mint egy földcsuszamlás. Björnt gallértól ágyékig kettéhasította. A hús úgy esett ki belőle, mint egy felborult hentespultból. Torsten fejét simán átharapta. Olyan nedves hangot adott, mint egy érett dinnye a macskakövön. Jannik menekült. A lábai tíz lépést tettek meg. A többi része csak ötöt.

<br/><br/>– Nekem elvitte a karom. A vállamnál tépte le, szép tisztán. Üvöltöttem. Nem érdekelte. Csak közel hajolt. Forró lehelet. Azt mondta: „Menj. Terjeszd a hírt. Ez a föld nem vadászterület.”

<br/><br/>Újra felemelte a korsóját, szinte vidáman: – Hát itt vagyok. Terjesztem."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_70_Ursa_LocHeroName"		"Ursa"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_71_SpiritBreaker_LocFieldNotes"		"Elhaladtam egy elpusztított kereskedőkaraván mellett, Kalabor oázistól épp keletre. Mély patanyomokat követtem, amelyekről csak félig reméltem, hogy Barathrumhoz, a Lélekzúzóhoz vezetnek. Minden egyéb irányban emberi lábnyomok szóródtak szét.

<br/><br/>A karaván nagy értékű kincseket szállított – drágaköveket, ékszereket, finom szőnyegeket –, ami most szét volt szórva a törmelék között. A kereskedők az életben maradás érdekében otthagyták őket.

<br/><br/>Barathrum épp a földet kaparta a patáiról, amikor a lehető legóvatosabban megközelítettem.

<br/><br/>– A gazda parancsa volt – válaszolta, amikor megkérdeztem, miért pusztította el a karavánt. – Ha a gazda parancsolja, akkor úgy lesz.

<br/><br/>Megkérdeztem, ki a gazdája. Az ég felé bámult. Hosszú hallgatása miatt nem volt világos, hogy ő maga tudja-e, de az nagyon is világos volt, hogy még ha tudja is, nekem nem fogja elmondani.

<br/><br/>– Én csupán követ vagyok – mondta végül büszkén. – A pusztítás nem okoz nekem örömet, hacsak nem az Ő szolgálatában áll.

<br/><br/>Aztán elsötétült a szeme. – A gazda azt mondja, életben maradhatsz.

<br/><br/>Ez jó hír volt. Elmosolyodtam.

<br/><br/>– Ha most elmész.

<br/><br/>Úgy döntöttem, nem időzök búcsúzkodva, és futásnak eredtem. Nyilván lehetetlen volt gyorsabbnak lennem nála, ha úgy dönt, hogy üldözőbe vesz. Tiszteletteljes gesztus volt, hogy tudassam vele, nem kell neki."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_71_SpiritBreaker_LocHeroName"		"Lélekzúzó"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_72_Gyrocopter_LocFieldNotes"		"A buzgó népség mindennél jobban szeret dolgokat felrobbantani. A felrobbantás családi hagyomány – egy gránát, amit szeretettel dobálnak nemzedékről nemzedékre. A buzgók között büszkeség forrása a robbantás egy új törvényének feltalálása.

<br/><br/>Aurelnek valahogy sikerült még ennél is magasabb célokat kitűznie magának: meg akart tanulni repülni. Érezni a szelet a hajában, hallani a propellerek zúgását a fülében, és érezni, ahogy a bombák elhagyják a kezét, ahogy gyanútlan áldozataira hullanak odalent.

<br/><br/>– Mindenki azt mondta neki, hogy nem lehet megcsinálni – mondta Dervil Swiftcrack. – Pedig mi, buzgók elég hiszékenyek vagyunk. Úgy gondoljuk, bármit meg lehet csinálni. Szóval ez sokatmondó.

<br/><br/>Aztán egy nap Aurel egyszerűen eltűnt. A műhely csendes volt, egy sor propellerlapát támaszkodott a falnak egy szomorú halom fel nem robbantott bomba mellett. A kocsma tüze körül a beszéd gonoszra fordult: a bolond biztosan száműzte magát szégyenében.

<br/><br/>Másnap reggel, amikor a fenyegető árnyék először suhant át a téren, senki sem tudott még eleget ahhoz, hogy szétszéledjenek. Aztán valami lehullott az égből. Egy másik valami követte. Amit sok valami követett."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_72_Gyrocopter_LocHeroName"		"Girokopteres"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_73_Alchemist_LocFieldNotes"		"Setétfőzet Razzil laboratóriuma úgy nézett ki, mint egy földrengés idején egy roncstelepen épült műhely. Ásványos ládák imbolyogtak sistergő rézlepárlók mellett. Palackok csillogtak mindenféle színben, némelyik gyengén rezgett. A levegőben égett édeskömény, főtt gyík és rossz ötletek bűze terjengett.

<br/><br/>Ogre társa – félig cinkos, félig teherhordó állat – egy kicsi, foltos kötényt viselt, arckifejezése félúton a kíváncsiság és az éhség között. A kisbuzgó odaszökdécselt, egy habzó kék flaskát markolva. – Tökéletes időzítés! Épp tesztelünk valamit.

<br/><br/>Mielőtt tiltakozhattam volna, fiolák ürültek, pohárköszöntők mondattak. A főzet szúrós és fémes ízű volt, mint egy mangólébe mártott áramütés.

<br/><br/>A hangom azonnal egércincogássá változott. Az ogréé: nevetséges falzett. Razzil izgatott, hangtalan szavakat tátogott; egy közeli kutya felvonított. Összenéztünk, majd harsány nevetésben törtünk ki.

<br/><br/>– Ettől – zihálta Razzil – repülnünk kellett volna.

<br/><br/>Ahogy csatlakoztam a nevetéshez, a tekintetem szórakozottan Razzil egyik elixírpolcára tévedt – némelyik szivárványszínű volt, az egyik hívogatóan fénylett. Majd mögöttük, szinte a szemnek láthatatlanul... más palackok voltak. Palackok csontváz alakú jelekkel a címkéken. Halkan bugyogó palackok. Egy, ami úgy nézett ki, mintha tintaszínű ürességet tartalmazna egyetlen lebegő, halvány csillaggal. Egy, ami mintha visszabámult volna.

<br/><br/>A gyomrom görcsbe rándult. Ránézésre Razzil kísérletei ártalmatlannak, sőt szórakoztatónak tűntek. De nem tudtam nem azon töprengeni, mit találnék, ha megnéznék néhány bájitalpolcot, amit a BELÉPNI TILOS feliratú szoba rejt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_73_Alchemist_LocHeroName"		"Alkimista"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_74_Invoker_LocFieldNotes"		"Miközben Idéző beszélt, a körülötte lévő mágikus gömbök felfénylettek, elhalványultak és színt váltottak, mintha történetei érzelmeit hangsúlyoznák. Interjúnk tizedik órájára lassú rémülettel kezdtem ráébredni, hogy a férfi talán soha nem fogja abbahagyni a beszédet.

<br/><br/>Büszke volt a hőstetteire – és lenyűgözőek is voltak, ezt meg kell hagynom neki. Egy majdnem halhatatlan mágus élettörténetének elmesélése, mint kiderült, eltart egy kis ideig. Idézőnek pedig legendás a memóriája; szinte minden élményének szinte minden részletét képes volt felidézni, amit, mint most megtudtam, nagyon kalandos, nagyon érdekes és nagyon-nagyon hosszú élete során átélt.

<br/><br/>Természetesen kalandosként és érdekesként ő jellemezné. Szünet nélküli hallgatására a „megterhelő” volt az eszembe jutó jobban megfelelő kifejezés. Fájni kezdett a kezem, és Idéző ezt észrevéve megkérdezte, akarom-e, hogy mondjon egy varázslatot, hogy a tollam magától írjon.

<br/><br/>Szakmaiságból vonakodva visszautasítottam. Amikor felvirradt az interjú második napja, fájdalmasan bántam ezt a döntést."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_74_Invoker_LocHeroName"		"Idéző"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_74_Invoker_LocPersonaFieldNotes"		"– Nem akartam, hogy idáig fajuljon – kiáltotta Carl egy útonálló füstölgő maradványa fölött. Világos volt számomra, hogy minden dicsekvése ellenére még soha nem ölt meg senkit. Könnyeit letörölve azt mondta, nem volt tisztességes, hogy valaki „csak így elénk ugrik”.

<br/><br/>Amióta néhány héttel korábban „megérkezett” a mi időnkbe, Carlt nagyrészt az Ultimyr Akadémián tartották tanulmányok céljából. Mind az ő tanulmányai céljából a misztikus művészetek terén, mind a többi varázsló tanulmányai céljából e természetfölötti tehetséggel rendelkező fiatal mágust illetően.

<br/><br/>Még a leghatalmasabb varázsló számára is nehéz mágia segítségével távoli vidékekre utazni, nemhogy eónokra a jövőbe. De itt volt ez a gyerek, egy nagyon hangos, nagyon pimasz fiú, aki egymaga megtette.

<br/><br/>Az akadémia véneinek nem sikerült megismételni Carl varázslatát, korunk Idézője pedig nem volt hajlandó elhinni, hogy az bármi más volna egy különös szélhámosnál. A bosszús Carl végül azt követelte, hogy kimehessen, esküdözve, hogy „ez alkalommal majd bizonyítok neked”.

<br/><br/>Hogy azokban a más alkalmakban mi történt, Carl nem volt hajlandó elmondani."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_75_Silencer_LocFieldNotes"		"Mint Hazhadal sátorvárosának legtöbb otthonában, a homok kívül tartása vesztes csata. Lesöpörök annyit a négyszögletes párnámról, amennyit tudok, aztán feladom.

<br/><br/>A házigazdám Abagard, az egykor kiváló hadimágus iskola, az Aeol Drias rend utolsó élő oktatója. Azért jöttem, hogy Nortromról, a legnagyobb hadimágusról kérdezzem, akit az Aeol Drias valaha is kinevelt.

<br/><br/>– Az Aeol Drias valóban kinevelte a legnagyobb hadimágust, ez igaz – mosolyodik el Abagard halványan. – De nem iskolai oktatás révén – köhög kissé zavartan. – Mi... a bajnokuknak nemesítettük ki őt. Kétszáz éven át, vérvonal vérvonal után, párosítás párosítás után. Nem született. Mi hoztuk létre.

<br/><br/>Nortrom engedelmes tanítványnak bizonyult. De a valóság kevésbé bizonyult engedelmesnek. Hetedik évére az Aeol Driasban Nortrom még a legalapvetőbb mágiapróbán is megbukott. A diák, akit évszázadokon át tenyésztettek, hogy a rendjük betetőzése legyen, akkor sem tudott volna varázsolni, ha az élete múlik rajta.

<br/><br/>– <i>Biztos</i> voltam benne, hogy helyesek a vérvonalak. De minden jel ott volt. Kudarcot vallottunk – sóhajt. – Ezt gondoltuk a Tűzpróba napjáig.

<br/><br/>Kiderült, hogy csak későn érő típus volt. A diákok felkészültek bemutatni jártasságukat. Nortromtól senki sem várt semmit. De ahogy a feltörekvő mágusok elkezdték varázsigéiket, Nortrom összpontosított. És hirtelen nem egyszerűen ő volt a legjobb mágus a próbapályán. Ő volt az egyetlen mágus. Senki más nem tudott varázsolni. Pedig bizony az életük múlt rajta.

<br/><br/>– A jó hír az – sóhajt Abagard, – hogy levizsgázott.

<br/><br/>Bólintok, és iszom egy kortyot a homoktejemből. Nagyon homokos."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_75_Silencer_LocHeroName"		"Némító"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_76_OutworldDestroyer_LocFieldNotes"		"Hetekig kérdezősködtem reménykedve, hogy találok valakit, aki túlélt egy találkozást Külvilági Pusztítóval. Végül egy vándorkereskedő elmondta nekem, hogy a fivérének valahogyan sikerült.

<br/><br/>– Traymont fivérem kíváncsi fajta volt - mondta. – Mindig új kalandokat keresett. Utazásai során rábukkant egy városra, amelyet Pusztító... épp pusztított.

<br/><br/>Elmondta, hol találhatom meg a fivérét, ha interjút szeretnék.

<br/><br/>– Sok szerencsét – tette hozzá szomorúan, mielőtt folytatta útját.

<br/><br/>Traymonttal abban a kopott, steril elmegyógyintézetben találkoztam, ahol most lakik. Amikor üdvözöltem, borotvált fejét felém fordította, hogy rám nézzen. Vagy át rajtam.

<br/><br/>– El fog kapni – mondta alig suttogó hangon. – Mindannyiunkat el fog kapni.

<br/><br/>Egyes akadémikusok azt feltételezik, hogy Külvilági Pusztító a napon túlról, magától a mélység széléről jött. Hogy azon a távoli területen járőrözött, várakozva. De mire? Néhányan úgy vélik, hogy valami oly mindent átható gonosz hírnöke, ami el fogja emészteni a világot. Mások nem hajlandók mélyebben, vagy egyáltalán bármennyire eltöprengeni a lehetőségeken. De a vézna, tágra nyílt szemű férfinak, aki előttem ült, láthatóan megvolt a saját elmélete.

<br/><br/>– Nem lehet elmenekülni – krákogta. – Túl késő. Már jön.

<br/><br/>Innen nem fogok sok információhoz jutni. Miközben távoztam, Traymont kuncogni kezdett. A nevetése mániákus vihogássá erősödött. – Már jön! – sikoltotta újra és újra a nevetések között."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_76_OutworldDestroyer_LocHeroName"		"Külvilági Pusztító"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_77_Lycan_LocFieldNotes"		"A Nyugati Erdő mélyén egy tisztáson, a fogyatkozó tábortüzem fénye visszatükröződik a fasor szélén: egy izzó szempár. Majd egy második pár csatlakozik az elsőhöz, és egy harmadik a másodikhoz, míg végül egy csillagképnyi lesz.

<br/><br/>A kezem a rövid késre téved, amit magammal hordok, de ahogy az első óriási farkas élő árnyékként árad ki az erdőből, rémülten ejtem el a pengét. Magabiztosan odatalpal hozzám, de nem morog, és nem fenyegető. Mintha... kíváncsi lenne? Nyöszörgök és elfordítom a fejem, amikor elég közel jön, hogy megszagoljon. Ahogy egy örökkévalóságnak tűnő idő után kinyitom a szemem, visszanézve rá egy agyaras férfit látok ott állni. A többi farkas szétszéled.

<br/><br/>– Ez az erdő veszélyes hely a magadfajtának – morogja a férfi.

<br/><br/>Vészhozóként mutatkozik be, az Ambry-házból. Hallottam, hogyan lázadt fel a családja egy őrült király ellen. Hogyan élte túl ő egyedüliként a vérvonalából, és hogyan átkozták meg a király mágusai likantrófiával. Hallottam a történetet, de még mindig volt egy kérdésem.

<br/><br/>– Amikor átváltozol... – kockáztattam meg. – ...az fáj?

<br/><br/>– Jobban, mint el tudnád képzelni – mondja komoran. – Fáj, minden alkalommal."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_77_Lycan_LocHeroName"		"Likantróp"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_78_Brewmaster_LocFieldNotes"		"Mangixot, a Sörmestert Romváros borostyánnal benőtt boltívei alatt találtam meg. Egy feltétellel egyezett bele az interjúba: hogy együtt iszunk.

<br/><br/>– Az oyók – kezdte, letéve a korsókat –, azért isznak, hogy a szellemekkel beszéljenek.
<br/>A sör rá emlékeztetett: aranybarna, kicsit habókos, ijesztően erős.
<br/>– Én félig Mennyei vagyok, így mélyebbre látok a másik birodalomba. Ez hasznos.

<br/><br/>Néhány korty után én is elkezdtem más birodalmakba látni. Nem volt hasznos.

<br/><br/>A második körre azt meséli (Mesélik? Már ketten vannak.), hogyan győzte le az öreg mestert egy ökölharcban/ivóversenyen. – Nem könnyen – mondják a Mangixek. – Sokszor elestünk.
<br/>Bólintok. Talán túl sokszor.

<br/><br/>Valahola negyedik kör tájékán mangix azt mondj egyetln tökéletes gondolatot keres a fizikai és spirtuális világ egyesítésére. én azt mondom, valszeg az asztal alat van.

<br/><br/>Az ötödik körbe mangx megvergeti a válam. Jó bírtad monda, majd a asztal körbefooordul és lecsúszik az écakába"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_78_Brewmaster_LocHeroName"		"Sörmester"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_79_ShadowDemon_LocFieldNotes"		"Nem állt szándékomban az őt követő szektából megpróbálni információkat kiszedni Árnydémonról, de hallottam egy kilépett szektatagról, aki elmenekült a soraikból. Hetek óta dolgoztam, hogy felkutassam.

<br/><br/>Példátlan volt, hogy bárki is elhagyja az Árnyköd Rendjét, ezért szkeptikus voltam. A kivált szektatag szintén szkeptikus volt, de ő velem, az ismételt próbálkozásaimmal a megtalálására, és a szándékaimmal kapcsolatban. Azóta menekül, hogy kilépett. Hetekig tartó kódolt levelezés, titkos kézbesítések és rengeteg megnyugtatás kellett ahhoz, hogy végre megszervezzek egy találkozót egy távoli viskóban, egy olyan helyen, amiről megígértem, hogy nem fedem fel.

<br/><br/>Amikor odaértem, egy tőr csillant a kezében, és szemei is tőrként fénylettek. Pillantása olyan volt, akár az üldözött vadé.

<br/><br/>– Akkor menekültem el, amikor a szüleim áldozatul ajánlottak fel – vinnyogta erőtlenül, minden zajra halálra rémülten ugorva fel. – Láttam, hogyan rontotta meg a nekik adott méreg az áldozatokat... hogyan gyötörte őket... hogyan <i>ölte meg</i> őket.

<br/><br/>A szekta azért mutatta be áldozatait, hogy segítsenek elhozni a napok végét – mondta –, nemcsak ezét a világét, hanem mindegyikét. Ez volt istenük legnagyobb reménysége.

<br/><br/>Egy kinti zördüléstől talpra ugrott, pengéjét a saját torkához emelve. Sűrű vér folyt le a könyökén, mielőtt megállíthattam volna."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_79_ShadowDemon_LocHeroName"		"Árnydémon"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_7_Earthshaker_LocFieldNotes"		"Egy földrengés vájta völgyben találtam rá, a levegőben zúzott kő és friss felfordulás szemcséi szálltak. A Nishai csúcsai magasodtak felettük, még mindig kis lavinákat tüsszentve. Ő Kőpatájú Raigornak nevezi magát; mások Földrengetőnek hívják.

<br/><br/>Kissé közömbös alak. A tisztesség kedvéért; szó szerint kőből van. Így a barátaival beszéltem.

<br/><br/>– Mi parancsot teljesítünk – mondta egy gólem. – Ő magát alkotta meg. Nem olyan, mint mi.

<br/><br/>Egy vízköpő bólintott: – Mi őrt állunk. Raigor szabadon jár.

<br/><br/>Egyik évben a csúcsok megvadultak: lavinák dübörögtek, a föld szétnyílt, a jelenlegi térképek szemétdombokon találták magukat. Amikor a por eloszlott, Földrengető emelkedett ki, lerázva egy hegyet, és sziklákat porolva le a vállairól. A szóbeszéd szerint egy alapkőzet-méhben állította össze magát türelmesen.

<br/><br/>Geológiai időben mért csönd után úgy döntött, válaszra érdemes vagyok: – Kő és csont is vagyok – mondta. – Élek, vérzek, és egy napon meg fogok halni. Amikor porrá válok, csupán hazatérek majd."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_7_Earthshaker_LocHeroName"		"Földrengető"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_80_LoneDruid_LocFieldNotes"		"Az egyik pillanatban még egy mohás ormon firkáltam jegyzeteket, a következőben pedig egy göcsörtös fenyő mögött lapultam kalapáló szívvel. Azt mondják, ha medvével találkozol a vadonban, ha barna, feküdj le; ha fekete, támadj vissza. De egy lelkekből álló medvénél? Arra nincs mondóka, úgyhogy hadd legyek én az első: félj tőle.

<br/><br/>Az öreg Sylla sietség nélkül érkezett. Nem medvefélék társaságában gyakorlatlannak tűnt, de attól még szívesen fogadta az enyémet. A medvéje elballagott egy közeli patakhoz, és egy hallal tért vissza, amit Sylla nyersen evett, miközben beszélgettünk. Erősen figyelve jegyzeteltem a beszélgetésünk alatt, közben igyekezve nem tudomást venni az engem erősen figyelő medvéről.

<br/><br/>Beszélt rég eltűnt Medveklánjáról, és a feladatáról: őrizni egy szent magot, és csak akkor ültetni el, amikor a világ sivárrá válik. Végül rávettem, hogy mutassa meg nekem a magot. Úgy nézett ki, mint egy mag.

<br/><br/>Régóta vár már. Remélhetőleg még örökkévalóságokig kell várnia. És amikor befejezte az evést, és elbúcsúzva tőlem eltűnt a fák között, azon tűnődtem, mit mást csinálhat még az erdőben."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_80_LoneDruid_LocHeroName"		"Magányos Druida"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_81_ChaosKnight_LocFieldNotes"		"Futok.

<br/><br/>Miközben egy lovasszázad hatalmas fekete paripákon üldöz a Végtelen Vérontás Mezején, futok. Tudom, hogy nem vagyok gyorsabb náluk, de még ha az is lennék, kiderül, hogy nem számított volna. A lovasok egyszerűen eltűnnek, majd előttem tűnnek elő újra. Az elöl haladó ló szertefoszlik, ahogy átcsúszok rajta, mielőtt fejjel nekicsapódnék a mögötte levő hatalmas paripának.

<br/><br/>Kifulladva és kissé megdöbbenve talpra tántorgok. Futás közben elejtettem a fáklyámat, de lovas és paripájának tüzes szemei ​​nyújtanak némi komor fényt, aminél épp látok valamicskét.

<br/><br/>– Te nem a Fény lénye vagy – morogja a lovas. Nem tudom, hogy megsértődjek-e, de még ha meg is tenném, nem fogom kimutatni.

<br/><br/>– Halandó dolgaid alattam állnak. Nem számítasz.

<br/><br/>Oké, ez egy kicsit fáj.

<br/><br/>– Vesszék oda a Fény a kardom által. Követői váljanak újra porrá.

<br/><br/>Ezzel a többi lovas eltűnik. Káoszlovag paripája megfordul és elrobog, magamra hagyva engem a sötétben. És ha ez azt jelenti, hogy nem jön vissza, nem is bánom a sötétséget."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_81_ChaosKnight_LocHeroName"		"Káoszlovag"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_82_Meepo_LocFieldNotes"		"Miközben beléptünk az össze nem illő, guberált anyagokból épült viskójába, Meepo felkuncogott. – Üdv! Üdv! Foglalj helyet! – mondta, és rámutatott valamire, ami egy korhadó trónnak tűnt valami rég halott civilizációból.

<br/><br/>– Nem, köszönöm. Inkább állok – fintorogtam, Meepo látható örömére.

<br/><br/>Átnézett a vállam fölött. Amikor követtem a tekintetét, egy másik Meepót láttam egy repedt lócán ülve mosolyogni.

<br/><br/>– Ahogy tetszik – mondták mindketten. Az új Meepo drámaian nyújtózkodott és ásított, karjait a feje mögé téve. Felismerve a nyilvánvaló figyelemelterelést megfordultam, és egy harmadik Meepót láttam a táskámban turkálni, bármi ellopásra érdemes dolgot keresve. Amikor odanyúltam, hogy megragadjam, egy pukkanással eltűnt, a levélbe csomagolt ennivalóval együtt, amit a hazaútra tartogattam.

<br/><br/>Amikor megfordultam, még kettő volt ott. Mind az öt Meepo felém fordult mind az öt irányból, és azt mondta: – Ugye nem bánod, ha ezt kölcsönveszem?

<br/><br/>Azt mondtam, hogy nem. Ekkorra ez tűnt a leggyorsabb módnak annak megakadályozására, hogy még többet csináljak belőlük."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_82_Meepo_LocHeroName"		"Meepo"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_83_Treant_LocFieldNotes"		"Miután egy hetet bolyongtam a Jövendölés-völgyön túli hegyekben, feladtam a reményt, hogy találok bárkit is, aki mesélhetne nekem Védelmező Treantról. Vagy egyáltalán bárkit, ha már itt tartunk. Nem volt ott más, csak fák. Több fa, mint amennyire a hegyekben számítanál, és szünet nélkül susogtak.

<br/><br/>Épp leültem egy nagy, csupasz gyökérre, amikor egy hang dördült felettem.

<br/><br/>– A lábamon ülsz.

<br/><br/>Felugrottam. Zavart bocsánatkérés után bemutatkoztam, és megemlítettem a Védelmezőt.

<br/><br/>– Mi Lugasüstökként ismerjük – mondta a treant. – Elment. Elvándorolt, hogy megismerje a te világodat, rózsaszín lény, ugyanúgy, ahogy te itt vagy, megismerni a miénket. De a mi titkainkat nem tudhatod meg.

<br/><br/>Láthatóan ellazult (már amennyire egy fa meg tud görnyedni), amikor mondtam, hogy csak Lugasüstökről akarok többet megtudni.

<br/><br/>– Ő volt köztünk a leggyorsabb, és egyben a legkalandorabb is – dörmögte. – Elolt minden veszélyt, ami a fák birodalmára leselkedhet.

<br/><br/>– Egy napon talán visszatér. Talán nem. De te...

<br/><br/>Előrehajoltam, tollamat emelve.

<br/><br/>– Neked el kell menned, és soha többé ne térj vissza.
<br/>Á.

<br/><br/>Hidegek voltak az éjszakák, ahogy hazafelé tartottam. Úgy gondoltam, az a legjobb, ha nem rakok tábortüzet."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_83_Treant_LocHeroName"		"Védelmező Treant"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_84_OgreMagi_LocFieldNotes"		"A cadoni játékbarlang elcsendesül a várakozástól, amikor Kőtörő Aggronra kerül sor a kockaasztalnál. – Öt ötös. <i>Megint</i> – jelenti be egy morcos asztalmester a tömeg ordításán át.

<br/><br/>Állítólag a szerencse istennője megáldotta az ogrékat a kegyével. Anélkül ahhoz is túl ostobák lennének, hogy a fajuk fennmaradjon. De ez a játékbarlang arról ismert, hogy kiveszi a szerencsét a szerencsejátékból, a saját javára. Úgy gondolták, eléggé megsúlyozták a kockákat ahhoz, hogy egy ogre híres szerencséje ne számítson. Ez tíz kockadobással ezelőtt volt. Tíz kockadobás... és mindegyik öt ötös.

<br/><br/>A szokásos egy helyett két fejjel azonban Aggronnak kétszer annyi szerencséje van, mint a legtöbb ogrének. A két feje kétszer annyi agyat is jelent. Ő a legokosabb a fajtájából, így körülbelül olyan okos, mint egy olyan ember, akire a forró ételt sem bíznák rá.

<br/><br/>Követem Aggront kifelé, ahol a hátasát, Piheszívet ellenőrzi.

<br/><br/>Aggron egyik feje azt mondja, az anyja egy „Ogre” nevű ogre volt. A másik azt, hogy az apja egy „Ogre, az Ogre” nevű ogre volt. Dögfarmerek voltak, az éhenhalás küszöbén, amíg Aggron meg nem született, és a sorsuk valahogy jobbra nem fordult.

<br/><br/>Most Aggron a világot járja, abban a reményben, hogy megoszthatja szerencséjét bárkivel, akit barátjának nevez. És azok, akiket nem?

<br/><br/>– Hát, akik nem kapnak jó szerencsét, azoknak adok olyat, azt, ami úgy hívok, hogy... – mondta az egyik fej, mielőtt a másik ogreszerű kísérletet téve a megfontoltságra befejezi –...nem-szerencse."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_84_OgreMagi_LocHeroName"		"Ogre Mágus"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_85_Undying_LocFieldNotes"		"Sűrű, fekete füstfelhők vezettek a kopár rétre a Vérző Dombságban, ahol egy rongyos kamasz egy félig megevett holttestet dobott egy hatalmas, lángoló máglyára, amelyen már magasra voltak halmozva a holtak. A látvány kevésbé volt kellemetlen, mint a bűz.

<br/><br/>Gyanakvóan méregetett, ahogy te is tennéd, amikor épp most bántak el kegyetlenül és figyelmeztetés nélkül a nomád törzseddel. Végül, talán pihenőt keresve a holttestek cipelésében, az ifjú odalépett hozzám.

<br/><br/>– Ez a... valami figyelmeztetés nélkül jön, az éjszaka közepén – hangja alig volt suttogás. – Mind valami halk zümmögést hallunk, nagyon hátborzongató. Én? Én elfutok.

<br/><br/>Az égő holttestek – tette hozzá a kamasz – azok voltak, akik ott maradtak harcolni.

<br/><br/>– Lassan felemeli a kezét, és az a kő csak úgy kitör a földből, élőhalott dolgokat hozva magával. És <i>éhesek</i>. A fajtánkra.

<br/><br/>Hallottam már korábban halk suttogást arról, ahogyan Haláltalan falvakat és ilyen táborokat pusztított el. A probléma az volt, hogyan találjak valakit, aki túlélte, hogy elmesélje a történetet.

<br/><br/>– Most el kell hamvasztanom a családomat – próbálta sikertelenül elfojtani a zokogását. – Nem akarom, hogy visszatérjenek, mint ahogy azok a valamik."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_85_Undying_LocHeroName"		"Haláltalan"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_86_Rubick_LocFieldNotes"		"– Egy város gyógyítója az egyik legmegbecsültebb beosztás, amit egy mágus betölthet – dicsekedett Ilwyn Caladrian, egy bőrkötéses kötetekkel, aranyveretes gömbökkel, kristály mérőpoharakkal és egyéb díszes varászlatosságokkal teli hatalmas kamrára mutatva.

<br/><br/>Caladrian minden jel szerint évtizedekig tartó tanulással és gyakorlással érdemelte ki Kőcsarnok rezidens mágusának beosztását. Ami még fontosabb, túlélte azt, amit máguskörökben egyszerűen „A Kataklizmának” neveznek. Senki sem hívta még ki a mágusok egész céhét. Senki sem volt olyan ostoba. De amikor Rubick meg merte tenni, majdnem véget vetett a mágia világának.

<br/><br/>– Rubick kihívást intézett hozzánk – rázta meg a fejét. – Mindannyiunkhoz, és nincs nagyobb erő a közös célért dolgozó mágusok seregénél.

<br/><br/>Legalábbis ez az elmélet. A mágusok vérre szomjaztak, és végül a sajátjukat ontották. Mert Rubicknak ​​minden varázslatukra volt válasza. A válasz gyakran egy másik mágus által használt varázslat volt.

<br/><br/>– Olyan varázsigéket, amelyek megtanulása évekig tartott, ő gondolkodás nélkül ismételt meg, mintha gyerekjáték lenne – fröcsögte Caladrian. – Néhányan megúsztuk, de csak azért, mert beleunt az öldösésünkbe.

<br/><br/>– Remélem, továbbra is unja."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_86_Rubick_LocHeroName"		"Rubick"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_87_Disruptor_LocFieldNotes"		"A talpam alatt ropogó vörös homok hangja harmonizál a viharos égbolt ropogásával Druud felföldjének kietlen síkságai felett.

<br/><br/>Mellettem egy nagy gyík menetel, amelyen Megbontó ül. Oglodinak kicsi, de nagy bottal jár. Vagy pontosabban egy nagy rúddal, amely elektromosságtól szikrázik, és amelyet Megbontó az elektromosság közvetítésére használ. Sietek, hogy lépést tartsak vele, ahogy a környéken járőrözik.

<br/><br/>– Az népem generációkon át tanulmányozta a viharművességet – mondja a nomád oglodikról, akiket elűztek hazájukból, és azóta a sivatagokban vándorolnak. Az emberek általában többet foglalkoznak az időjárással, amikor kint kell élniük benne.

<br/><br/>– Ismerjük a veszélyeket, amelyeket az időjárás jelenthet. A megérdemelt tisztelettel bánunk vele. Cserébe megengedi, hogy a céljainkra fordítsuk.

<br/><br/>Egy széllökés hatalmas homokfalat fúj az arcomba, Megbontót viszont mintha elkerülné.

<br/><br/>–Nem én voltam – mondja kuncogva. – Az időjárás néha játékos tud lenni. De ne aggódj. Ha haragudna rád, tudnád.

<br/><br/>Egy újabb széllökés lapokat fúj ki a hátizsákomból. Kapkodok, hogy összeszedjem őket. Megbontó, járőrben lévén, nem tud rám várni. Helyette tanácsot ad: – Én menedéket keresnék. Vihar közeledik."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_87_Disruptor_LocHeroName"		"Megbontó"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_88_NyxAssassin_LocFieldNotes"		"Egy futár figyelmeztetése vezetett le oda: – Ne időzz az alagutakban.
<br/>Természetesen elidőztem. A lámpámmal kvarcereket, nedves követ, és valamilyen gyantás váladék csillogását vettem ki. A saját lélegzetem is túl hangossá vált.

<br/><br/>Először a kitines kaparászás jött, majd egy gondolat, ami nem az enyém volt: „ÁLLJ.” Olyan erővel fúródott az agyamba, hogy elejtettem a jegyzetfüzetemet.

<br/><br/>Kibontakozott a sötétségből: nyolc végtag, az első pár görbe, mint egy tőr. Csáprágók mozogtak, mintha engem ízlelgetnének. Áramvonalas páncélja mintha egyetlen célra készült volna: közel lopakodni, gyorsan lecsapni, elsurranni.

<br/><br/>Két szeme izzott, olyan éles szándékot sugározva, mintha kést szorítottak volna a bordáim közé. Éreztem, ahogy felmérnek lehetséges prédaként, puha, rózsaszín falatként. A gondolat erősebben nyomult: „Emlékezz a történetemre, írnok. Az istenkirálynő ezt a lárvát választotta. Csak ez a lárva élte túl a rituálét. Újjáalkotva. A legélesebb pengéje. Az ő testet öltött akarata. Nyx.”

<br/><br/>Nem is pislogtam, amíg el nem tűnt, csupán csípős szagot és az akarat visszhangját hagyva maga után. Most gyorsan írok, bizonytalan lévén abban, hogy ezek a szavak az enyémek, a lényéi… vagy az Övéi-e."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_88_NyxAssassin_LocHeroName"		"Nyx Orgyilkos"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_89_NagaSiren_LocFieldNotes"		"A száraz Tündöklő Pusztaság szokatlan hely egy kalózra lelni, de a forrásaim azt mondták, hogy ott találom azt a kemény, vén tengeri medvét, Grymstockot. Harsányan hahotázva találtam meg egy üres korsók súlya alatt nyögő asztalnál, egy Tevefej nevű lepukkant kocsmában, Qaldin külvárosában. De amikor a nőről kérdeztem, azonnal kijózanodott.

<br/><br/>– A hajónk, a Vörös Szablya rakterét őriztem, amikor meghallottam azt a fülhasogató rikoltást – mesélte. – Egyszerűen megdermedtem. Ja, a félelemtől, de nem csak attól. És akkor felbukkan.

<br/><br/>– Elkígyózik mellettem, olyan gyűlölettel nézve egyenesen a szemembe, amilyet se előtte, se azóta nem láttam. Átkutatja a zsákmányunkat, megnéz minden kupát, grált és kelyhet.

<br/><br/>– Gondolom, nem találja, amit keres, így csak nesztelenül visszacsúszik a tengerbe – meséli remegve.

<br/><br/>Azt mondja, a hajóstársai ugyanúgy megdermedtek, mint ő. Nem tudja, mi lett velük.

<br/><br/>– Csak annyit tudok, hogy soha többé nem megyek víz közelébe."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_89_NagaSiren_LocHeroName"		"Naga Szirén"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_8_Juggernaut_LocFieldNotes"		"A Kantusa-hegy lábánál elterülő csatateret testek borítják. Fejek is borítják, amelyek egykor az említett testekhez csatlakoztak. Egy holttesthalom közepén Yurnero áll.

<br/><br/>Szökken, és hosszúkardjával átdöf egy újabb ellenfelet. Lábai ügyesen mozognak karjaival összhangban és azokkal ellentétesen is, miközben átvágja az ellenségeket. Mintha mozgásban lévő vizet néznék. Vizet, amely képes kettéhasítani az embert.

<br/><br/>Végül utolsó ellenfele is elesik (néhányan elmenekültek, Fékezhetetlen nagy utálkozására), ​és ​ő a maszkja mögül izzó szemmel szemléli a mészárlást, amit rendezett.

<br/><br/>– Szép nap volt a mai – mondja. – Nekem is, igen, de még inkább azoknak, akik becsülettel haltak meg itt.

<br/><br/>Megkérdezem, hogy bánja-e a Maszkok Szigetéről való száműzetését, vagy annak azt követő pusztulását, ami miatt ő az utolsó a népéből, imádkozva, hogy ne sértődjön meg. Szerencsére nem teszi.

<br/><br/>– Nincs idő a bánkódásra – tájékoztat –, amikor csatákat kell megnyerni."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_8_Juggernaut_LocHeroName"		"Fékezhetetlen"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_90_KeeperoftheLight_LocFieldNotes"		"Hajnalban találtam rá, egy sercegő tűz fölé görnyedve, egy kannát igyekezve forrásra bírni. Úgy nézett ki, mint bármelyik öreg vándor – törékeny volt, bebugyolálva, motyogott. A lova idegesen nyihogott.

<br/><br/>– Ne tévesszen meg az öreg Ezalor – figyelmeztetett egy csapdavadász. – Úgy néz ki, mint valami totyogó vén bolond. De én eltévedtem egy csillagtalan éjszakán, amikor találkoztam vele. És akkor, puff, a Sarkcsillag felragyogott, mint egy lámpás.

<br/><br/>Valóban, az öregember ártalmatlannak tűnt. Botja egy sziklának támasztva halványan világított, ahogy a botok nem szoktak. Furcsán motyogott az „első fényről”, és arról, hogy a hajnal első fénye régebben „gyorsabban futott”. Aztán felkuncogott, mintha egy belső viccen osztozna az univerzummal.

<br/><br/>– Ó, helló – mondta, amikor közelebb mentem. A napfelkelte felé intett.
<br/>– Gyönyörű, ugye? Nem rossz, ha szabad ilyet mondanom.
<br/>A ló felhorkant.

<br/><br/>A kanna sivított. Ezalor bizonytalan kézzel teát töltött. A tűz mintha fellángolt volna. Kortyoltam, azt mondogatva magamnak, hogy csak a reggeli napfény volt. De mindezeken túl úgy érződött, mintha egyáltalán nem egy férfival ülnék, hanem valamivel, ami emlékezett arra az időre, amikor még a reggel fogalma is vadonatúj volt."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_90_KeeperoftheLight_LocHeroName"		"A Fény Őrzője"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_91_Io_LocFieldNotes"		"A síkság fehéren és töretlenül terült el egy oly tágas ég alatt, hogy megfájdult tőle a szemem. A levegő elektromos és bizsergős ízű volt, mint a só. Ió állítólag mindenhol ott van, de a pletykák szerint itt látható is. Halk, egyenletes dobogás lüktetett körülöttem, mint egy szívverés. Majd a Lidérc besodródott a látómezőmbe.

<br/><br/>Bármi is Ió, idősebb az időnél, hát még a nyelveknél. Akik találkoztak vele, azt mondják, hogy csak együttműködés és harmonikus hangok révén „beszél”.
<br/>– Néha énekel – mondta egy nomád. – A dúr hangnem azt jelenti, hogy kedvel téged. A disszonancia azt jelenti... menekülj.

<br/><br/>Ostobán érezve magam kérdeztem meg, honnan jött. Egy csillogó nagy terc hullámzott minden irányba. A mindenütt valóság átfogó gesztusa? Megkérdeztem, miért kötődik egyesekhez, másokhoz pedig nem. Egy sodródó kis szeptim oszcillált vissza bizonytalanul, mint egy vállrándítás.

<br/><br/>Végül Ió az ég felé orsózott, fénypamacsokat szórva. A jegyzetfüzetemet bámultam, bizonytalanul abban, hogy vajon majdnem felfogtam-e egy kozmikus erőt, vagy csak magammal szerveztem meg egy interjút."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_91_Io_LocHeroName"		"Ió"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_92_Visage_LocFieldNotes"		"Egy hauptstadti ispotályban találkoztam egy Raff nevű csavargóval, aki úgy nézett ki, mintha oda-vissza megjárta volna a poklot. Kiderült, hogy, meg is járta: hétszer.

<br/><br/>Technikailag csak egyszer halt meg – félig részegen, félig letolt nadrágban, de teljesen lezuhanva egy bordélyház erkélyéről –, és a Keskeny Útvesztőben találta magát, kanyargós átjárók labirintusában, ahol a lelkeket szétválogatják.

<br/><br/>– Csakhogy én találtam egy kiutat – suttogja közel hajolva. – Nem mondom meg, hol. Csak befalaznák.

<br/><br/>Valahányszor megszökik valaki a Keskeny Útvesztőből, szabadon engedik Lélekvadászt – egy Képmás néven ismert vízköpőt –, és rábízzák a szökevény visszahozásának feladatát.

<br/><br/>– Verdeső kőszárnyak. Vésőnyi karmok – mondja Raff olyan szakértelemmel, mint aki tapasztalatból tudja, miről beszél. Raff minden elképzelhető búvóhelyet kipróbált már: óceánokat („a kő elsüllyed”), dzsungeleket („a szárnyak beakadnak”), még templomokat is („a tetőn kellene várakozniuk, nem?”). Egyik sem vált be.

<br/><br/>– Most itt vagyok – mondja, miközben körbemutat az ispotályban a legyengült, fogyatkozó (és egyes esetekben nemrég elhunyt) szobatársaira. – Gondoltam, a többi félholt között nem vesz észre engem.

<br/><br/>Miért menekül tovább? Raff vállat von: – Ha láttad volna, mi vár a túloldalon, te is menekülnél. Még akkor is, ha az a kőizé mindig visszavonszol."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_92_Visage_LocHeroName"		"Képmás"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_93_Slark_LocFieldNotes"		"– A legtöbb ember azt sem tudja, milyen bűnöket követett el Slark – mondta a slithereen őr, aki azzal a feltétellel egyezett bele, hogy beszél velem, ha névtelen marad. – Akik tudják, azt mondják, túl hátborzongatóakat ahhoz, hogy beszéljenek róluk.

<br/><br/>Egy régi fogadó romjai között ülünk az árnyparti romoknál, és bár a Slithereen Őrség félelmetes és bátor, a forrásom minden zördülésre összerezzen.

<br/><br/>– Nem olyan, mint mi – borzong. – Erősek vagyunk, de ő gonosz. Gonosz és ravasz.

<br/><br/>Slark rosszindulatát éveken át féken tartották. Sötét Zátonyban raboskodott, egy bevehetetlen, víz alatti börtönben, ahova a remény beszivárog, de ki nem jut senki. Senki, legalábbis Slark előttig. Egyszer már megpróbált megszökni, és alig sikerült megállítani. Fél életet töltött börtönben, mielőtt megkapta a következő esélyét a szökésre, összeállva egy tucat másik rabbal.

<br/><br/>– Nem hiszem, hogy azért csatlakozott, mert jó tervük volt – mondta az őr. – Kitalálta a saját tervét, és az övékét csak figyelemelterelésnek használta. Tudta, hogy kudarcot fognak vallani.
<br/>Elgondolkodik.
<br/>– Lehet, hogy ő volt az oka.

<br/><br/>– Nem tudom, mit tett az a gonosz kis kopoltyúszopó, hogy ide került – mondja. – De ha valaha is leszel börtönben, és kitörnek a foglyok – teszi hozzá –, én őt követném."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_93_Slark_LocHeroName"		"Slark"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_94_Medusa_LocFieldNotes"		"Sholcaste szobrokkal teli főtere dicsőséges múltra utal. Amíg közelebbről megnézve nem látod, hogy ezek a szobrok nem letűnt napok nagy alakjait dicsőítik. Egy pánikban lévő várost ábrázolnak.

<br/><br/>Egy utazó színházi társulat érkezett, és egy pantomimot mutatott be a mitikus gorgókról. A legtöbb pantomimhoz hasonlóan ez is buta és gunyoros volt. És a gorgó Medusza nem nézi jó szemmel a gúnyt.

<br/><br/>– Az előadást egy hétre szerződtették, utána az előadóknak tovább kellett volna menniük – mondta Luther Garrick, a város új polgármestere. – De gondolom, elterjedt a műsoruk híre, és hogy milyen vicces. Elég vad volt. Az emberek nem voltak hozzászokva, hogy így nyilvánosan vicceket meséljenek a gorgókról. Nagy siker volt.

<br/><br/>– A lényeg, hogy a harmadik napon megjelent Medusza.

<br/><br/>Réges-régen Medusza nővéreit elrabolták szépségük és halhatatlanságuk miatt. Ő maga feladta saját lenyűgöző külsejét a bosszú eszközeiért. Bekúszott Sholcaste-be, és kőtekintetét a színészekre vetette. Aztán a tömeg felé fordult, akik együtt nevettek a műsorral.

<br/><br/>A szobrok még mindig a város terét díszítik, túl nehezek ahhoz, hogy elmozdítsák őket a színpadról. Figyelmeztetésként szolgálnak a feltörekvő színjátszóknak: „Ne gúnyolódj gorgókon, ha nem bírod a kritikát.”"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_94_Medusa_LocHeroName"		"Medusza"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_95_TrollWarlord_LocFieldNotes"		"A trollok nem szívesen beszélnek Jah'rakalról, a Troll Hadúrról. Miután megérkezem silány táborukba, néhány vészes órán át úgy tűnik, valószínűbb, hogy megölnek, mint hogy beszéljenek velem. Végül, szerencsére, felmelegednek. Épp csak.

<br/><br/>– Ki nem állhatjuk azt a fickót, pedig trollok vagyunk, sok mindent elviselünk – morogja az egyik, sokatmondóan biccentve a táboruk szakácsa felé, aki a törzsnek főzött avas pörköltbe köpköd.

<br/><br/>A csoport felváltva sorolja a szitokszavakat Jah'rakal leírására, mielőtt végül eljutnak a dolog velejéhez.

<br/><br/>– Ellopta az unokatestvérem részét a zsákmányból, amit szereztek. Még csak nem is igazán segített a harcban – köpi ki egy testes troll. – Így hát kirúgták a táborból.

<br/><br/>Jah'rakal nem nézte jó szemmel a száműzetését. Másnap visszatért, fejszéit pörgetve.

<br/><br/>– A gazember megölte az unokatestvéremet – mondja a troll. – Őt és vagy húsz másikat. Csak vadul nekik esett.

<br/><br/>– Ha erre járna, vannak pengéink, amik arra várnak, hogy kettéhasítsák – teszi hozzá a trollfőnök, mielőtt lehalkítja a hangját.

<br/><br/>– Öhm, ha találkozol vele, ne mondd meg neki, hogy ezt mondtam."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_95_TrollWarlord_LocHeroName"		"Troll Hadúr"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_96_Centaur_LocFieldNotes"		"Az Omexe-ben rendezett címmeccsek estéjén a kocsmák mindig zsúfolásig megtelnek. A mai este sem más, mindenki a nagy küzdelemről duruzsol. De nem a mai nagy küzdelemről. Egy év telt el, és még mindig úgy érződik, ez az egyetlen meccs, amiről érdemes beszélni.

<br/><br/>A nap, amikor Hadimén visszatért Omexe-be. Hódító hősként tért vissza.

<br/><br/>De a ringben nem lehet a múlt dicsőségében sütkérezni. És nincs semmi, amit egy friss, fiatal, éhes harcos jobban akarna, mint legyőzni egy hódító hőst.

<br/><br/>A fogadóirodák hónapokig egy Thalanax nevű fiatal feltörekvőt tartottak örök fogadási favoritnak. Addig nem okozott csalódást. És amikor Hadimén felhorkant, és patájával dobbantott Thalanax kihívására, a fiatalember, akinek ereje több volt, mint esze, nem vette a figyelmeztetést.

<br/><br/>Thalanax temetésén kevesen voltak jelen. Sokak sok pénzt vesztettek rajta abban a küzdelemben.

<br/><br/>Hadimén azt mondta, hogy bármikor boldogan visszatérne az Omexe-be, megölni bárkit, aki kihívja őt az övért. – És valószínűleg ráérős leszek – tette hozzá –, hogy megérje az utat.

<br/><br/>Mindeddig, ha bárki más úgy is gondolta, hogy van esélye, megtartotta magának."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_96_Centaur_LocHeroName"		"Kentaur Hadimén"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_97_Magnus_LocFieldNotes"		"Vaer Umbercloth, egy vadászokból és vadorzókból álló hosszú vérvonal utolsó tagja, kivesz egy nyulat egy csapdából. Fel-alá gyalogolunk a Joerlak-hegyen, a csapdáit ellenőrizve, miközben beszél.

<br/><br/>– A nyulak meg ilyenek jók – mondja vontatottan. – De egy magnocérosz az igazi kincs.

<br/><br/>Apja, Kaelor Umbercloth megbecsült ember volt, amennyire egy vadorzó lehet – vagyis a vadorzók körein kívül nem nagyon. Kaelor már akkor kitűzte célul egy olyan gigászi fenevad csapdába ejtését, amikor Vaer még csak tizenkét éves volt. A teremtmény mágneses szarva önmagában elég pénzt szerzett volna apjának ahhoz, hogy évekig eltartsa a családját.

<br/><br/>De amikor a Joerlak-hegy kitört, mérföldekre okádva a folyékony tüzet és hamut, azok a magnocéroszok, amelyek nem pusztultak el a katasztrófában, északra menekültek. Mind, kivéve egyet: Magnust. Kaelornak a lándzsáját sem volt ideje előkészíteni, mielőtt valami láthatatlan erő a fenevad felé rántotta. Vaer egy vadászlesből figyelte, ahogy Magnus szarva felnyársalja őt.

<br/><br/>– Igazi kincs – motyogja Vaer, miközben kihúz egy rókát egy rozsdás csapdából. – De nem éri meg az árat."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_97_Magnus_LocHeroName"		"Magnus"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_98_Timbersaw_LocFieldNotes"		"A megtizedelt fák ösvényét követtem a Nyugati Erdőségben. Amikor az ember fát vág, általában magával viszi a faanyagot. Itt a rönkök szanaszét hevertek, mint áldozatok a csatatéren. Ez két dolgot árult el nekem: hogy megtaláltam Rizzracket, és hogy az épelméjűségét érintő pletykák valószínűleg igazak voltak.

<br/><br/>Ahogy közeledtem, hallani kezdtem a fém sikolyát a fán, és az erdő friss levegőjét olajos szag váltotta fel. Majd egy tisztáson, teli torokból nevetve ott állt Rizzrack a mechanikus ruhájában.

<br/><br/>Képtelenül nézett ki. Továbbá úgy, mint akit egyenlő mértékben emészt a gyűlölet és az őrület. Nem is annyira vágta a fenyőt, mint inkább ütötte-kaszabolta a karján lévő forgó fűrésszel. Ahogy az ágak hullottak, Rizzrack trágárságok özönét kiabálta a fa felmenőiről.

<br/><br/>Miután végzett, megköszörültem a torkom, ő pedig felém fordult. Rizzrack egy pillanatig bámult engem, ferde mosollyal az arcán, majd ezt suttogta: – Te fa vagy?"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_98_Timbersaw_LocHeroName"		"Fanyüvő"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_999_CodexIntro_LocFieldNotes"		"Előszó"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_999_CodexIntro_LocNonHeroName"		"Hősök atlasza"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_99_Bristleback_LocFieldNotes"		"– Megmondom én, azt, amit mindenkinek mondok, hogy az nem tisztességes harc vó’t – acsarkodott Rigwarl olyan hangon, amiből sejteni lehetett, hogy nem tűri a vitát. – Gyomrost adott a &%#ott, az vó’t.

<br/><br/>Egy kocsmában ültünk Njord Tűzhelyében (ami még Njord Tűzhelyéhez képest is undorítóan mocskos volt), nem messze attól a helytől, ahol a bunyós Rigwarl, akit a helyiek „Tüskéshátú”, „az a részeges alak” és „az a dühös részeges, aki folyton mindenkibe beleköt” neveken ismertek, először szenvedett vereséget. A verekedés említése ideges sandítást váltott ki a csaposból. A hallótávolságon belüli, gyanús külsejű vendégek felkapták a kabátjukat és kisurrantak.

<br/><br/>– A gyomros nincs rendjén – morogta Rigwarl, mielőtt elfordította a fejét, hogy zöld trutymót köpjön a padlóra (ami még a zöld trutymók mércéjéhez képest is undorító volt). Úgy tűnt, a kocsmát hónapok óta nem takarították. A köpet valahogy mégis rontott rajta.

<br/><br/>Persze a csaposnak több esze volt, hogysem távozásra kérje Tüskéshátút, amikor az így fel volt húzva. Silány vakolás igyekezett sikertelenül elfedni a falakon tátongó lyukakat, amelyek az utóbbi néhány alkalomból maradtak, amikor valaki megpróbálták kitenni Rigwarlt. Szerencsére a bunyós maga hozta meg a döntést. Felhajtotta az utolsó, ki tudja hanyadik sörét, és felállt.

<br/><br/>– Ja, most azonnal megkeresem azt a gazembert, és ellátom a baját – fogadkozott, mielőtt az ajtóhoz lépett, leütve a zsanérjairól, és eltűnve a hűvös alkonyatban.

<br/><br/>Követtem. Pokoli bunyónak ígérkezett."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_99_Bristleback_LocHeroName"		"Tüskéshátú"
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_9_Mirana_LocFieldNotes"		"Az Ezüstéj Erdő mélyén egy nyugodt tó vizén lebegő lótuszvirágok ezüstösen csillognak a két kövér, alacsonyan lógó, részben szilánkos hold fényében.

<br/><br/>– Gyönyörű, ugye? – riaszt fel egy hang a merengésből, amiről nem is tudtam, hogy benne vagyok.

<br/><br/>Megriadva megpördülök, hogy Miranával, a Hold Hercegnőjével találjam szemben magam. Uralkodói tartása nem ellensúlyozza a nyugtalanságot, amit érzek – főleg a mögötte a fák között ólálkodó nagy macska miatt.

<br/><br/>– Azok a virágok az istennőmé, Selemenéé. Nézheted, de nem érhetsz hozzájuk – figyelmeztet a hercegnő. Ismertem a történetet, de nem mertem félbeszakítani.

<br/><br/>– Szóval, ha arra gondoltál, hogy elveszel egyet... – a hangja halkan visszhangzik.

<br/><br/>Egy alacsony, erős, fiatal nő jelenik meg egy facsoport mögül balra tőlem, és hozzátesz egy baljós füttyöt.

<br/><br/>– Csak azért vagyok itt, hogy veled beszéljek – biztosítom őt, mélyen meghajolva.

<br/><br/>Elhessegeti a bemutatómat.

<br/><br/>– Az ilyen gesztusok Selemenének vannak fenntartva – mormolja Mirana tiszteletteljesen. – Ezek az erdők az övéi; én csak az őrzőjük vagyok.

<br/><br/>Megkérdezem, miért adta fel az életét a Nap Trónjának következő örököseként, hogy egy másikat szolgáljon. Úgy tűnik, butaságnak találja a kérdést.

<br/><br/>– A kastélyok és koronák csecsebecsék csupán – mondja. Aztán macska és ember társai felé int: – Mi magasabb hivatást szolgálunk."
	"DOTA_VData_monster_hunter_world_CodexEntriesLocalized_9_Mirana_LocHeroName"		"Mirana"
}